Keresés:





A tudományos élet mindennapjai
A kíváncsiak és tanulnivágyók számára folyamatosan közzétesszük a munkatársaink által elkészített oktató anyagainkat. Használjá(to)k élvezettel.
 
Egy kis ízelítő abból, hogy az anatómia nem csak érdekes de szép is. A Liposits Zsolt professzor és munkatársai által készített oldalunkon az emberi testet alkotó szöveteket mutatjuk be.
 
Hogyan lehetek kutató?
Először is legyél kíváncsi!
Van egy cinikus mondás: "Az emberiséget a lustaság és az irigység viszi előre!". Nos hát ennél talán fontosabb, a kíváncsiság. Az idegrendszer fejlődésének legfontosabb hajtóereje, hogy az állat idegrendszere képes legyen előre jelezni a környezet eseményeit, mert így annak káros hatásait elkerülheti, és kedvező fordulatait kihasználhatja. Egy egyszerű lény, pl. egy örvényféreg arra képes, hogy ha egy inger éri, akkor arra egy merev idegrendszeri választ adjon. Ahogy az idegrendszer mérete egyre nagyobbra nő a törzsfejlődés során válaszok egyre kifinomultabbak lesznek. A fejlettebb állatok válaszaikban mind több környezeti tényezőt vesznek figyelembe, a korábban lezajlott események függvényében döntenek (tanulnak). Ahogy egyre nagyobbá és differenciáltabbá válik egy agy, egyre több részletét dolgozza fel a környezetnek, a világról egyre pontosabb belső modelleket készít. Így lehetővé válik, hogy a kezdetben reflexszerű válaszokat a világ szerkezetének megértésén alapuló jóslatok váltsák fel. A legösszetettebb idegrendszer az emberi agy. Kapacitása alkalmassá teszi hatalmas mennyiségű információ szerzésére. Az információ megszerzésének hajtóereje a kíváncsiság, mely tehát a túlélés egyik eszköze. A kíváncsiság az egyik eszköze annak, hogy másik igen fontos emberi tulajdonságunkat, a találékonyságot (kreativitást), mely a kutatók fő eszköze legjobban ki tudjuk bontakoztatni.
Egy jó kérdés többet ér száz unalmas tudományos közleménynél. Várjuk tehát a hozzánk csatlakozó kíváncsiakat!
 
Hogyan lehet bekapcsolódni a tudományos kutatásba?
Az intézet legtöbb kutatója biológusként vagy orvosként végzett, de más diplomával rendelkező és a neurobiológiához pártolt munkatársaink is vannak. Tehát aki kutatóvá szeretne válni, kezdjen el egyetemre járni, ahol a szükséges alapismereteket a fejébe töltik. Az egyetem olyan mint egy ugródeszka, a hallgatók egy általános képzésben részesülnek, főleg elméleti, és valamelyest gyakorlati téren. Minél hamarabb kezd el valaki érdeklődni egy bizonyos tudományág iránt, annál nagyobb hatékonysággal tud elmélyedni benne mind elméleti, és ami a biológiában fontos gyakorlati szempontból. A kutatócsoportokban a tudományos fokozattal rendelkező kutatók mellett, PhD hallgatók (az egyetemi diploma megszerzése után további 3 évre ösztöndíjjal tovább tanuló kutatók) és számos Tudományos DiákKöri (TDK) munkában résztvevő egyetemi hallgató is részt vesz. A kutatócsoportok szívesen fogadják azokat a lelkes TDKsokat, akik már másod-, harmadéves korukban be kívánnak kapcsolódni a kutatásba. Ha valaki már másodéves korában elkezd dolgozni egy kutatócsoportban, egyrészt komoly szándékáról tesz tanúbizonyságot (a legtöbb egyetemen az első két év a legnehezebb), másrészt mire elvégzi az egyetemet már kész kutató, technikailag felkészült, és majdnem biztos, hogy már néhány saját tudományos közleményt is a fiókjában tudhat.
A laborokba érkező diákok általában egy-egy kutató irányítása alatt dolgoznak. Amíg megtanulják az alapvető módszereket bekapcsolódnak a kutató témáiba, de később (természetesen vezetőjük irányítása mellett) saját témákat is kapnak. Sok mindent kell megtanulnia egy diákkörösnek. Az adott kutatási irányhoz tartozó kísérleti módszerek elsajátítása az első. Egy anatómiai laborban például a következőket kell megtanulni: metszetek készítése, metszetek festése, majd előkészítése fény és elektronmikroszkópos vizsgálatokra, kísérleti állatok operálása, fényképezés és fotólabor használat (a dokumentációk elkészítéséhez és a tudományos közlemények illusztrálásához). Emellett feltétlenül tudni kell angolul, mivel ez a tudomány nyelve, így kommunikálunk külföldi munkatársainkkal, így írjuk a pályázatok egy részét. Angolul olvassuk mások eredményeit, majd írjuk a tudományos eredményeinket tartalmazó közleményeket. Látszik tehát, hogy a munkához hozzátartozik annak elsajátítása is, hogyan kell kiválogatni a naponta özönlő nagymennyiségű tudományos eredményből ami fontos. Mire valaki befejezte második-harmadik témáját ideje, hogy saját közlemény megírásába is belekezdjen, ehhez természetesen segítséget kap témavezetőjétől. A konkrét kísérleti munkán kívül mind az információ megszerzésében, mind a cikkek megírásában fontos segítséget nyújt a számítógép. Az interneten elérhetők adatbázisok, tudományos folyóiratok, de manapság a műszerek és vegyszerek megrendelése és külföldi munkatársainkkal történő eszme (és file) csere is itt zajlik. Ennek a csínját-bínját is el kell tehát sajátítani.
 
Milyen a tudós élet?
Aki sok pénzt akar keresni, ne menjen kutatónak. Aki viszont kíváncsi, azt szeretné hogy a munkája érdekes, változatos és kötetlen legyen, az álljon kutatónak. Mivel a kutatómunka nemzetközi, aki ezt a pályát választja gyakran utazik külföldre, hogy ott konferenciákon vegyen részt, vagy hosszabb rövidebb időt eltöltsön egy másik ország kutatóintézetében, egyetemén abból a célból, hogy új módszereket, tudományterületeket és embereket ismerjen meg. A tudományos konferenciák alkalmat adnak arra, hogy más gondolkodású emberekkel találkozzunk, megosszuk tapasztalatainkat, és ami talán a legfontosabb egy korsó sör mellett új kérdéseket találjunk ki. Végül, de nem utolsó sorban egy utazás alkalmával az illető országot is megismerheti aki az ilyet szereti.
Természetesen egy tudományos konferencián bemutatott eredmény mögött rengeteg munka áll. Bár a legtöbb kutatóintézetben a munkaidő kötetlen a legtöbb kutató a napi 8 óránál jóval többet dolgozik (gyakran hétvégeken is). Amikor délután hazamegy akkor azon töri a fejét, hogy ezt vagy azt a dolgot hogyan lehetne megcsinálni. A modern kutatómunkához hozzátartozik az is, hogy folyamatosan új dolgokat, mérési módszereket, tudományos eredményeket kell tanulni és időnként elkalandozni egy-egy újabb kutatási irányba, mely mindig új lendületet ad.
 
Hogyan lesz egy ötletből tudományos közlemény?
A modern tudomány már nem úgy működik, mint a tudomány száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, amikor gazdag polgárok és arisztokraták nemes szórakozása volt. Sajnos vagy szerencsére (vérmérséklet kérdése) a tudomány űzése egy szakma. A kutatóknak kísérleteikhez az anyagi alapokat nem birtokaik jövedelme biztosítja, hanem pályázatok elnyerésével szereznek pénzt.
Ha valakinek támad egy jó kérdése vagy ötlete (leggyakrabban egy előző munkájának eredményéből), felkutatja milyen pályázatok nyújthatnának segítséget ennek megvalósításában. A kutatásra szánt pénzek jöhetnek állami forrásból (ilyenek például a magyar OTKA, OMFB pályázatok), valamilyen alapítványtól, vagy cégektől (az idegtudományok esetében igen gyakran gyógyszergyáraktól). A magyar kutatók nemzetközi hírneve lehetővé teszi, hogy nem csak magyarországi (sőt számos kutatócsoport esetében elsősorban külföldi) pályázatokat nyerjenek el, hanem amerikai, német vagy nemzetközi támogatásokat is. Igen gyakran több ország kutatócsoportjai állnak össze, hogy megírjanak egy közös témáról szóló pályázatot és így szerezzenek támogatást munkájukhoz. A nemzetközi együttműködések hajtóereje, hogy a különböző laboratóriumok más kutatási módszereket használnak és így egyesített munkájukkal több oldalról, új megközelítésekkel járhatnak körül egy problémát. Egy komoly pályázat megtervezése és megírása több hónapot igényel. Ezek után a kutatók néhány hónapig izgulnak, hogy elfogadják-e pályázatukat, amit több más kutatóéval mérnek össze. Csak a legjobbak kapnak támogatást. A verseny tehát nagy, a pályázók 10-40%-a kap támogatást alkalmanként. Tehát a legtöbb kutató egyszerre több vasat is tart a tűzben.
Ha megvan a pénz, elkezdődhet a munka. Attól függően mekkora léptékű a téma egy kísérletsorozat fél évtől 2 évig tarthat (egy laboratóriumban álltában több összefonódó kísérletsorozat fut több éven keresztül). Miután megszülettek az eredmények, ezekből tudományos közleményt kell írni. Ennek elkészítése is eltart néhány hónapig (illusztrációk elkészítése, szöveg megírása, kollegák véleményének beépítése). Ha a mű elkészült, íróinak (általában többen vesznek részt egy témában) el kell dönteniük hol szeretnék megjelentetni. Mindenki arra törekszik, hogy műve a leghíresebb tudományos újságokban jelenjen meg, mert így azt sokan olvassák és emlegetik. Minél híresebb azonban egy újság annál nagyobb a verseny az oda beküldött cikkek között (a leghíresebbeknél 10-15 beküldött cikkből csak egyet fogadnak el). Természetesen a munka tudományos értéke számít. Így minden csoportnak el kell döntenie, hogy munkája mennyire jó és ennek megfelelő újságot kell megcélozni.
Ahhoz hogy egy tudományos közlemény megjelenhessen még át kell esnie a lektorok alapos vizsgálatán. A tudományos újságok a hozzájuk érkező kéziratokat a cikk témájában járatos kutatóknak (a beküldő laboratóriummal kapcsolatot vagy tudományos nézeteltérést nem ápoló) küldik ki véleményezésre. Ők felelősek azért, hogy a kísérletek esetleges hibáit kiszűrjék, pontosságát és precizitását mérlegeljék, illetve a munka jelentőségét rangsorolják. Ha ezen a szigorú szűrőn átjutott egy közlemény (2-3 hónap) a kézirat a nyomdába kerül, majd megjelenik (újabb 1-2 hónap). Bár, hála az internetnek, mostanában vezetik be azt a publikációs formát, ahol az elfogadott kéziratok azonnal elérhetők és letölthetők.
Amíg egy ötletből megjelent eredmény lesz eltarthat tehát 2-3 évig. Természetesen a kutatómunka nem ennyire ciklikus, mert egyszerre több szálon folyik. Amíg egy témára pályázik a kutató addig egy másikon kísérletezik és egy harmadiknak a kéziratát készíti. A tudományos felfedezésektől természetesen nem várható el, hogy előre megjósolja az ember mi fog történi, így igen gyakori, hogy egy beadott munkatervtől gyökeresen eltérő eredmények születnek, de ezt nem veszi senki sem zokon. Egy pályázatnak nem a kutató jövőbe látási képességeit kell megmutatni, hanem hogy milyen jó ötletei vannak, mennyire felkészült és hogy eddigi tudományos munkája milyen biztosítékot nyújt a sikerre. Ez utóbbi pont nagyon lényeges a mai tudományban. Egy kutató munkájának eredményességét nem könnyű megmérni, ezért kidolgoztak egy pontrendszert (melyet sokan nem szeretnek, mondván kilókban méri a tudományt, de egyenlőre még jobbat nem sikerült kitalálni), mely tartalmazza azt, hogy a kutató milyen színvonalú folyóiratokban mennyi közleményt jelentetett meg. Ez az úgynevezett impakt faktor. Azonban attól, hogy valaki sokat ír koránt sem biztos hogy az fontos vagy érdekes. Talán jelentősebb az, hogy hányan olvassák és tartják említésre méltónak egy kutató munkáját. Ezt méri a citációk száma, azaz hogy egy kutató munkájára hány megjelent közlemény hivatkozik (itt kicsit sántít a dolog, mert az is hivatkozásnak számít ha valakinek a munkájáról kiderül, hogy valamit elrontott és ezért megcáfolják). Tulajdonképpen ezekkel a számokkal zárul a kör, mert aki jó munkát végez az több pénzt kap kutatásra.
 
 
Az Intézet bemutatkozik
Bemutatkozó oldalaink célja, hogy az idegtudományokban járatlan közönséget megismertessük az Intézetben folyó tudományos munkával, a tudományos élet mindennapjaival. Az oldalakat igyekeztünk úgy megírni, hogy érthető és élvezhető olvasmány legyen középiskolai tanárok és diákok számára. Igyekszünk az idők folyamán minél több ismertető anyagot feldolgozni az oldalak számára, illetve a feltett kérdésekre válaszolni. Célunk az is, hogy az érdeklődő újságírók számára szakszerű és érthető tájékoztatást adjunk a tudomány aktuális eredményeiről.
 
Intézetünk az ország egyetlen főhivatású orvostudományi kutatóintézete, a Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózatának tagja. Az intézetben folyó kutatások elsősorban az idegrendszer működésének megértésére törekszenek. Elsősorban alapkutatások folynak az idegtudományok számos területén, beleértve az ingerületátvitel, a tanulási és memória folyamatok, a magatartás, különböző agykárosodások (ischémia, epilepszia) , valamint a hormonelválasztás központi és környéki idegrendszer általi szabályozásának vizsgálatát.
 

 

A 150 fős Intézet dolgozóinak több mint egyharmadát kutatók, zömmel PhD és a tudományok doktora címet elnyert orvosok és biológusok teszik ki. Kutatóink közül sokan jöttek a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező híres tudományos iskolákból, melyeket Szentágothai János (funkcionális neuroanatómia) és Issekutz Béla (neurofarmakológia) alapított.

Munkatársaink több évet töltöttek vezető európai és amerikai laboratóriumokban, ahonnan a legmodernebb vizsgálati módszerek ismeretével tértek haza, majd honosítottak meg az Intézetben. Külföldi munkatársaikkal továbbra is fenntartják a tudományban fontos kapcsolatokat, melyek közös pályázatok elnyerésében és együttes eredmények elérésében nyilvánulnak meg. Az Intézet infrastruktúrájának és műszerezettségének versenyképessé tételében a hazai támogatások mellett számos nemzetközi pályázat is segít. Így vált lehetővé, hogy az Intézetben megkezdődhettek a legújabb típusú Molekuláris Neurobiológiai kutatások, melyek fegyvertárában transzgénikus egerek előállítása is szerepel. Évente 10-15 vendégkutató fordul meg hosszabb-rövidebb időre az Intézetben, hogy tapasztalatait megossza magyar kollégáival, az intézetben kifejlesztett módszereket elsajátítsa, valamint közösen tervezzen és végezzen kísérleteket vendéglátóival.
 
Az Intézetben évente 40-50 tudományos közlemény készül, melyek nemzetközi folyóiratokban jelennek meg angol nyelven. Dr. Vizi E. Szilveszter és Dr. Freund Tamás négy nemzetközi folyóirat szerkesztésében is részt vesz (Brain Research Bulettin, European Journal of Neuroscience, Hippocampus, Neurochemistry International). Könyvtárunk az egyik legjobbnak tekinthető az országban az idegtudományok területén. Itt a legtöbb fontos idegtudományi folyóirat rendelkezésre áll, nemcsak az Intézet kutatói, de minden magyar idegkutató és klinikus számára is. 
Az Intézet több magyar egyetemmel (ELTE, SE, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) működik együtt PhD programokban, valamint Tudományos Diákköri Munkában résztvevő hallgatók képzésében. Évente egyszer nyílt napot rendezünk melyre szeretettel várjuk az érdeklődő középiskolás diákokat és tanáraikat, de természetesen máskor is szívesen várjuk az érdeklődőket.
 
Írjon nekünk!