|
|
|
Nusser Zoltán az MTA rendes tagja lett
|
|
Kis késéssel, de nagy büszkeséggel és örömmel adjuk közre itt is, hogy Nusser Zoltánt a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése az MTA rendes tagjává választotta. Nagytiszteletű Kollégánknak egyre kevesebb trófea hiányzik a dicsőségtáblájáról, pedig emberi számítás szerint még jó ideig gyűjtheti őket. Kívánjuk, hogy ez az idő nagyon hosszú legyen és minél több kiváló intézeti kutató becsülje meg és élvezze társasága előnyeit!
Az Intézet valamennyi munkatársa nevében szívből gratulálunk!
Igazgatóság
|
|
|
|
|
|
Somogyi Péter díszdoktori előadása az ELTE-n
|
|
Somogyi Pétert, az Oxfordi Egyetem Anatómiai Neurofarmakológiai Intézetének igazgatóját – nem mellesleg intézetünk fizetés nélküli munkatársát -, aki számos egyéb kitüntetése és akadémiai tagsága mellett 2004 óta az MTA levelező tagja is volt, az MTA 2013. május 6- i ünnepi közgyűlésén rendes tagjává választotta, május 10-én pedig az ELTE díszdoktorává avatta.
 A hírnév múlandó dolog, s bár Somogyi Péter nevét sokan ismerhetik, hiszen a 2011-ben Buzsáki Györggyel és Freund Tamással együtt elnyert Agy Díjat minden hírcsatornán bejelentették, nem kitüntetéseinek és akadémiai tagságainak sora miatt jöttek el és hallgatták még a lépcsőkön is ülve 2013. május 9-én megtartott díszdoktori előadását az ELTE Eötvös termében. Akik már hallották előadni, nem csalatkoztak, akiknek ez volt az első alkalom, akár biológus egyetemi hallgatók, akár a tudomány más területén dolgozók voltak is, olyan élménnyel távozhattak, ami hosszú ideig megmarad. Somogyi Péter valóságos gyorsított egyetemi képzésben részesítette azokat, akik nem voltak ismerősek azokkal az általa bevezetett és/vagy alkalmazott egysejtfeloldású vizsgálatokkal, melyek az együttesen alkalmazott élettani-anatómiai-neurokémiai módszerek és technikák adta eredmények segítségével elvezettek oda, hogy az egyes idegsejttípusok aktivitásmintázatait és kapcsolatait viselkedésfüggő agyi hullámtevékenységük alapján a működő agyban is jellemezni lehet. Hogy ez mekkora eredmény, leginkább azok érthetik meg, akik maguk is tevékeny részesei ennek a kutatási területnek, de a „Térspecifikus idegsejtek időhálózata az agyban” című sodró lendületű előadás még azokat is el tudta ragadni, és legalább az előadás idejére megértetni velük, mi is Somogyi Péter "időhálózat" elméletének lényege és jelentősége, akik nem e terület tudósai, nem is minden újra fogékony egyetemisták, sőt, talán nem is kutatók.  És mi tette még emlékezetessé ezt az ünnepi alkalmat? Dr. Surján Péter dékán úr bevezető szavai feltétlenül hozzájárultak, hiszen kiemelte, az ELTE nem hálás gesztusként, nem is érdekből, de mindenféle politikai nyomás nélkül, egyedül Somogyi Péter kiemelkedő tudományos teljesítménye, az egyetemmel való élő kapcsolata alapján adományozta számára az ELTE díszdoktora megtisztelő címet, és ajándékozta neki az ezüst emlékérmét. 
Ami még emlékezetessé tehette, az az, ahogy Somogyi Péter előadása során többször is kifejezésre juttatta tanárai, mesterei – elsősorban Benedeczky István, David Smith (Oxford) és Szentágothai János - iránt érzett tiszteletét és háláját, ahogy őszintén elismerte mások jelentős, általa mérföldkőnek érzett eredményeit, megköszönte tanítványai munkáját. Egyike azon keveseknek, akik egy több mint egy órás előadás után akárhány kérdésre is látható örömmel válaszolnak. Ezt jól érezték azok is, akik az előadás utáni rövid, udvarias gratuláció helyett még hosszan beszélgettek vele.
Somogyi Pétert tüntették ki, de mi, a hallgatóság sem távoztunk ajándék nélkül. Előadása idejére egy kicsit mindnyájan egy olyan közösség tagjának érezhettük magunkat, ahol csodás meglepetések várnak mindenkire, aki hajlandó keményen, kitartóan dolgozni, ahol szárnyalhat a képzelet és az eredmény megér minden fáradságot.
(az előadásról készült képet Lénárd László készítette)
|
|
|
|
|
|
Kuvaiti egyetemi delegáció látogatása
|
|
Egy kicsiny ország nagy egyetemének elnöke és egyik alelnöke látogattak el hozzánk 2013. április 19-én, hogy megismerjék az intézetet, tájékozódhassanak arról, fogadnánk-e tőlük PhD hallgatókat.
m.jpg) Kuvaitról ugyan nem csak az Öböl-háborúk miatt tudunk, hiszen jól ismert, hogy gazdag olajnagyhatalom, az arab országok közt ott a legmagasabb a HDI (Human Development Index, melyben számításba veszik a várható élettartamot, az oktatást és a jövedelmet is) de egyeteméről nem sokat hallottunk, habár annak fejlődése épp oly dinamikus volt, mint a függetlenségét csak 1961-ben elnyert országé. Az 1966-ban alapított intézmény első tanévében közel félszáz hallgatót fogadott, mára ez a létszám a 35 ezret is meghaladja, oktatói a világ különböző részeiből érkeztek, nemzetközileg is elismertek. Az egyetem igyekszik messzemenően kihasználni kiváló anyagi lehetőségeit, hogy világszínvonalú oktatást biztosíthassanak a hallgatóknak, s ezzel elérjék az egyetem alapításakor kitűzött célt. Bár a delegáció utazásának célja elsősorban az egyetemi kapcsolatépítés volt, az, hogy Magyarországon a kutatóintézetek közül épp minket kerestek fel, intézetünk jó hírének köszönhető, és feltétlenül megtisztelő számunkra.
Abdullatif A. Al-Bader urat, a Kuvaiti Egyetem elnökét, és a vele érkezett professzor asszonyt, Firyal Bou-Rabee-t Sperlágh Beáta tudományos igazgatóhelyettes és Oberfrank Ferenc, a KOKI ügyvezető igazgatója fogadta.
A kölcsönös üdvözlések után Sperlágh Beáta mutatta be előadásában intézetünket és eredményeinket. Az ezt követő tárgyalás során, meggyőződve az itt folyó kutatások és PhD képzés magas színvonaláról, vendégeink felvetették, hogy anyagilag is támogatnák kuvaiti posztdoktoriális kutatók KOKI-ban történő foglalkoztatását. Ezt követően vendégeinknek lehetősége volt arra, hogy kutatókkal is beszélgethessenek.
 A Nikon–KOKI Mikroszkóp Központban a Központ vezetője, Barna László röviden elmondta, hogyan is jött létre ez a Közép-Európában is egyedinek számító mikroszkópos egység, és ismertette a jelen fénymikroszkópos technika élvonalába tartozó mikroszkópokat, bemutatott tudományos szempontból értékes, nem mellesleg gyönyörű felvételeket is. Vendégeink érdeklődését különösen a fénymikroszkópia elméleti felbontási határát áttörő szuperrezolúciós ( nagyfeloldású) mikroszkóp keltette fel, így egy rövid számítógépes bemutató program segítségével Laci a mikroszkóp működésének elvét is elmagyarázta. A Thalamusz kutatócsoportnál Acsády László kalauzolta őket és számolt be legújabb jelentős eredményükről, a csoportjuk által felfedezett új felszálló agytörzsi pályáról. Egy szabadon mozgó egérrel végzett kísérletről készült videófelvétellel be is mutatták ennek az idegpályának szerepét. Nem csak Al-Bader úr, aki eredetileg patológus volt, de a geológus professzor asszony Bou-Rabee számára is meggyőző volt, amint az optogenetika segítségével aktivált gátló pálya markánsan befolyásolta az állat viselkedését: a normál, kereső és mosakodó magatartást mozdulatlanság váltotta fel. A kísérletet nagy érdeklődéssel figyelték, majd kérdéseket tettek fel az esetleges klinikai felhasználási lehetőségekről. A kapott válaszokból pedig azt is megtudhatták, a fénnyel történő manipulációknak milyen felhasználási esélyei lehetnek az idegrendszeri betegségek kezelésében.
Az, hogy hogyan és mikor jöhet létre megállapodás a Kuvaiti Egyetem és a KOKI között, mikor jönnek először PhD hallgatók hozzánk, még további egyeztetések függvénye. A két intézménynek azonban egy közös célja biztosan van, a kitűnőségre, kiválóságra való törekvés mind a kutatásban, mind az oktatásban, ahogy az a Kuvaiti Egyetem küldetés-nyilatkozatában is olvasható:
“Achieving excellence and distinction in education, scientific research, and community services.”
|
|
|
|
|
|
Bert Sakmann látogatása a KOKI-ban 2013. ápr. 8-án
|
|
Kis túlzással talán azt is mondhatnánk, az 1991. évi Nobel-díj egyik kitüntetettje, Bert Sakmann egyik kedvenc úticélja Magyarország lett. Tavaly kétszer is vendégül láthattuk, idén pedig díszvendége volt a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia szegedi, orvos- és egészségtudományi szekciójának. Szegedi programja igencsak zsúfolt volt. Közreműködött a tavaly alapított átadott Szent-Györgyi Talentum-díj zsűrizésénél, és ő adta át Papp Balázsnak, az MTA Szegedi Biológiai Központ fiatal kutatójának az első ízben kiosztott díjat is. Nyilvános előadást tartott diákkörösöknek és szegedi kutatóknak a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetében. Nemcsak azt mutatta be, milyen új módszerekkel vizsgálja a döntéshozatal folyamatát, de megosztotta velük új eredményeit is az agykérgi hálózati körök méréséhez elemzett viselkedési mintázatokról.
Meglátogatott három szegedi középiskolát, ahol tudományról, irodalomról, a történelem tanulmányozása iránti szeretetéről is elbeszélgetett velük. Részt vett kerekasztal beszélgetésen és interjúkon, készségesen válaszolt az újságírók minden tekintetben igencsak különböző kérdéseire, mert fontosnak tartja a tudomány népszerűsítését és ehhez minden segítséget meg akar adni.
Mikor pesti orvosegyetemi előadása anyagát választotta, szem előtt tartotta, ne csak kutatási területének jó ismerői, de minél többen megérthessék.
mm.jpg) És milyen volt nálunk, a KOKI-ban, ahova szintén ellátogatott az előbb említett, SE EOK-ban tartott előadás előtt? Mindössze néhányan találkoztak vele, és a kicentizett időt bizony nem udvariassági gesztusok töltötték ki. Igazgatónk, Freund Tamás ugyan, mint mondja, leginkább csak általános kutatási stratégiákról beszélgetett a professzorral, ám ezt “sakmanni értelemben” kell vennünk. Abban a bő negyedórában arról volt szó, hogy “csak olyan idegrendszeri szerveződési mechanizmus, sejttípus, molekula részletekbe menő vizsgálatának van értelme, amely valami viselkedésbiológiailag kimutatható funkcióval bír. Egyébként el lehet tölteni éveket egy-egy pontmutáció révén megváltozott ioncsatorna fiziológiájának, farmakológiájának kutatásával, aztán később kiderül, hogy az égadta világon semmi funkcionális változásban nem nyilvánul meg az a pontmutáció....”
mmm.jpg) És mit mondanak a többiek? Egyöntetűen kiemelik célratörő kérdéseit, lényegre törő megfogalmazását, a párbeszéd intenzitását. “A vele való beszélgetés meglepően kötetlenül zajlott, valódi eszmecserét tett lehetővé”, fogalmazta meg Varga Viktor, értékelve Sakmann professzor érdeklődését munkájuk iránt. Makara Judittal az ideghálózati aktivitás feldolgozásának in vitro vizsgálatának nehézségeiről beszélgettek, és Sakmann professzor, aki lényegre törő kérdéseket tett fel kutatási eredményeikkel kapcsolatban, felhívta a figyelmet az in vivo kísérletek fontosságára. Katona István számára is nagy élmény volt, hogy 15 percben bemutathatta legfrissebb, még nem publikált adataikat. Sakmann professzor kérdései rámutattak arra, milyen szempontokból lehetnek ezek igazán érdekesek az idegtudományok számára.
m.jpg) Nem csak Nusser Zoltánnak, de Holderith Noéminak is több alkalommal volt már lehetősége arra, hogy Sakmann professzorral beszélgessenek. Most a kérgi serkentő szinapszisok működése és a transzmitter felszabadulás valószínűséget befolyásoló tényezői volt a téma. Ahogy Zoli mondja, és ezt Noémi is megerősítette, “vibráló eszmecserét folytattunk Sakmann Professzor Urral! Érdeklődésének középpontjában az állt, hogy sikerült-e már meghatároznunk az aktív zónában levő feszültség függő Ca2+ csatornák számát.” A középiskolások, akiktől megkérdezte, ismerik-e Molnár Ferencet, akit ő kitűnő írónak tart, bizonyára egészen más embernek írnák le, mint a kutatók, akik a vele eltöltött negyedórás beszélgetés után úgy érezhették, mintha egy nehéz vizsgán jutottak volna túl, ahol minden kérdésre felkészülten és azonnal kellett válaszolni. Az élmény azonban diáknak is, kutatónak is, maradandó.
|
|
|
|
|
|
Gratulálunk Domonkos Andornak!
|
|
Az exkluzív „La Femme” folyóirat 50 tehetséges fiatal/50 mentor pályázatának egyik nyertese lett Domonkos Andor, aki Freund Tamás csoportjában, Varga Viktor PhD hallgatójaként dolgozik.
A La Femme róla írt cikke a…
A vele készült interjú alább olvasható.
A kiválasztott
Domonkos Andor az 50 tehetséges fiatal között
Ha egy intézet számára nem csak a tudományos életben való hazai és nemzetközi elismertség, de a sajtónyilvánosság is fontos, a KOKI igazán nem panaszkodhat, itt szinte minden héten történik valami, amiért a hírekben szerepelhet.
Alighogy arról hallhattak-olvashattak az emberek, hogy igazgatónk, Freund Tamás immár az Európai Bizottság elnöke, José Barroso Tudományos és Technológiai Tanácsadó Bizottságának is tagja, egy igazán exkluzív folyóiratban, a „La Femme”-ben, kutatócsoportjának egyik PhD hallgatójáról, Domonkos Andorról jelent meg cikk. Andor már évek óta a KOKI-hoz tartozik, hiszen itt kezdte a kutatómunkát mint TDK hallgató. Tehetségét, szorgalmát, eredményességét szinte magától értetődőnek vettük, ahogy azt is, csendes, udvarias. A cikk megjelenése ezért egy pillanatra meg is lepett.
- Hol hallottál a „ LaFemme” folyóiratról, mielőtt rólad is is írtak, belőled is "cikk" lett?
- A La Femme 50 tehetséges fiatal pályázatáról két helyről értesültem: a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola tanulmányi osztálya küldött e-mailt, illetve a honlapjukon is megjelent a felhívás; valamint a közösségi média (facebook) felületén is felfigyeltem a hirdetésre. Magáról az újságról korábban nem hallottam, például arról is mostanában értesültem, hogy volt már hasonló kezdeményezésük, amikor kiválasztották a szerintük 50 legbefolyásosabb magyar nőt.
- Mi a véleményed az 50 tehetséges fiatal/50 mentor pályázatról? Hogyan kerültél bele és mit gondolsz, mi volt az, ami miatt Téged is kiválasztottak?
- Érdekesnek, nagy lehetőségnek tartottam, bár kicsit féltem is tőle. Sokáig gondolkoztam, de végül jelentkeztem. Mivel a Semmelweis Egyetemen 2007-ben indult Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Program részvevője vagyok, a személyes mentorral kapcsolatban már volt nagyon jó tapasztalatom. A La Femme programja újabb lehetőséget kínált egy híres, nagylátókörű ember megismerésére, de szerintem a La Femme-nél nem erre koncentráltak a legjobban. A jelentkezéskor sem volt ilyen benyomásom, sokkal hangsúlyosabbnak tűnt a csapatépítés, kreatív fiatalok összehozása más-más területekről. Ez nagyon megtetszett. Ez az újság, igaz csak minimális szinten, de kitűnő felületet tud biztosítani ismeretterjesztő tevékenységhez is, meg arra gondoltam, biztosan találkozni fogok egy-két emberrel, aki tudja, hogyan kell közérthetően, nem szakmai nyelven cikket írni, biztosan elleshetek valamit. Ezek inspiráltak inkább a jelentkezés során, és persze ezeknek a megvalósítását várom a most elinduló programtól.
Amikor megtudtam, hogy beválasztottak engem is, nagyon meglepődtem. Még csak megtippelni sem tudom, hogy az én esetemben pontosan mi volt az a tulajdonság, ami miatt mellettem döntöttek.
- Ez is olyan lehetősé volt, ahova eleve csak azok kerülhettek, akik eddigi eredményeik alapján valamilyen formában de már eddig is támogatva voltak?
-Valóban, közülünk sokan nyertek már valami díjat, kitüntetést. Azonban úgy vettem észre, szintén sokan vannak nagyon fiatalok (középiskolások, elsőéves egyetemisták) is. Talán nem kizárólagosan a konkrét eredményeket vették figyelembe, hanem a legfontosabb a céltudatosság, a nagyléptékű – de megvalósítható – tervek, a nyitott gondolkodás volt. Úgy gondolom, a beérkezett pályázati anyagokban ennek próbáltak utánajárni a sokféle területről összehívott zsűri tagjai. (A jelentkezők első szűkítése a Nemzeti Tehetség Program munkatársaival együttműködve történt.)
- Lehetne-e valami jobb módszer valóban új tehetségek felfedezésére? Mi a Te ötleted?
- Szerény véleményem szerint mindenkiben ott van a tehetség. Ezt kellene hagyni a kellő időben kibontakozni, aztán jó időben segíteni, tovább képezni. A kibontakozás talán a kisiskoláskor környékén zajlik a legintenzívebben, így a legnagyobb súly a szülőkre, általános iskolai tanárokra nehezedik. A következő lépésben, a továbbképzésben a középiskolai vagy annak megfelelő más képzések, esetleg korai egyetemi évek a meghatározóak. Ilyenkor egy tanár-példakép, „témavezető” szerepe nő meg, illetve ilyenkor nagyon fontosak a társadalomból megismert, médiából hallott „sikersztorik”. A tehetségek elvesztésének talán épp az az oka, hogy az illető nem találkozik a megfelelő információval akkor, amikor egy döntést meg kell hoznia (pl. továbbtanulás). A kisiskolák felfejlesztése mellett tehát szerintem a jó, hiteles példák terjesztése lenne a legfontosabb, megvalósítható és sok eredménnyel kecsegtető feladat.
- Hányat ismersz személyesen a nyertesek közül, és mit gondolsz, ki érdemelte meg leginkább ezt a nyilvánosságot-támogatást?
- Eddig egy nagyobb közös találkozónk volt, most hétvégén kerül sor az első nem hivatalos összejövetelre, pont azért, hogy jobban megismerjük egymást. Találkoztam már egy nagyon motivált, részben önálló biológiai kutatási projektet is futtató gimnazista lánnyal, festőművésszel, több műegyetemi hallgatóval, de vannak doktoranduszok, fotóriporterek, nyelvészek, informatikusok – szóval színes a társaság. Ebből fakadóan nagyon nehéz bármiféle tovább rangsort felállítani, kik a legjobbak. Talán az 50-es létszám egy kompromisszum. Sokkal több fiatalnak lenne itt helye, de egy ekkora csoport még „jól” kommunikálható a médiában.
- Örömmel olvastam rólad, hogy a kutatás mellett érdekelnek a művészetek, de az ismeretterjesztés is. Sok hozzád hasonlóan gondolkozó fiatallal találkoztál a nyertesek közt? Vannak már új barátaid?
- Nagyon jellemző, hogy mindenki tevékeny valamilyen művészi területen. Akivel csak beszéltem, nagyon nyitott gondolkodásúnak tűnt. Igazi barátságok még nem alakultak ki, hiszen a program csak pár hete indult, de lehet érezni a szikráját együttműködéseknek, nagy jövő előtt álló barátságoknak.
- Miért épp Falus professzor, aki nem az idegtudomány területén dolgozik, lett a mentorod, és mit kaphatsz tőle, amit a KOKI-ban eddig nem kaptál vagy kaphattál meg?
- A mentor kijelöléséről nem tudok részleteket. Az biztos, hogy Falus professzortól nem szakmai segítséget várok. Sőt, kifejezetten jónak találom, hogy nem idegtudományokkal foglalkozik. Új meglátásokat leshetek el, élettapasztalatából adhat át nekem, illetve tervezzük az idegtudományok határterületeiről való tudományos témák megbeszélését, továbbgondolását is. Falus professzor inkább egy „külső” ember, egy tudós – egyben különös módon barát, akivel más megközelítéssel lehet megbeszélni ezt-azt. A KOKI-ban a tényleges szakmai segítséget kapom meg, szerintem ezt a La Femme programja nem érinti, ahogy korábban a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Program sem érintette.
- Elégedett vagy-e magaddal, azzal, amit eddig elértél?
- Szerencsésnek mondom magamat. Sok díjat nyertem eddig, de igazából magam sem tudom felfogni, pontosan miért is. Éppen ezért úgy érzem, egyre keményebben kell dolgozni, hogy a kitüntetéseknek megfeleljek. És azért vagyok szerencsés, mert igazából ez nem egy külső kényszer, hanem valahol legbelülről fakad, így szívesen teszem.
- Mit gondolsz nem megengedhetetlen kivételezés az, hogy akit tehetségesnek ismernek fel, az mindent megkap? Mi lesz az átlagos képességűnek tartott gyerekekkel, fiatalokkal?
-Úgy gondolom, nem kivételezés, de szükséges, hogy a tehetségek kiemelten megkapják a forrásokat, lehetőségeket munkájuk végzéséhez, adottságaik, képességeik kamatoztatásához. Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni a még fel nem fedezett tehetségekről sem; senkit sem szabad azért ellehetetleníteni, mert a környezetében, munkaterületén valaki már kiemelkedő egyéniség.
Fontos a türelem, megértés. A nevelőknek, szülőknek nem szabad erőltetniük semmit, mindenkinek éreznie kellene a segítő kéz biztonságát. Hangsúlyoztam az előbbiekben is, hogy szerintem mindenki tehetséges valamiben. Ez sokszor sokáig rejtett, és lehet, hogy a „különleges képesség” nem tűnik a környezet számára egyértelműnek vagy hasznosnak. Első lépésként a tehetséggondozás sok pozitív példája segíthet megértetni a türelem, megértő szeretet fontosságát az átlagos, sőt szerényebb képességűnek tartott egyének esetében.
- Te mit akarsz tenni azért, hogy a tehetséges fiatalokat idejében felismerjék és segítsék?
- Fontosnak tartom, hogy az embert minél többféle értékes élmény érje, hallgasson jó zenét, ismerje meg az operát, tudja értékelni az építészetet, tudjon elmerülni egy könyvben vagy versben, nézzen gondolatébresztő filmeket stb. Szerintem ezek nagyban hozzájárulnak a bennünk rejlő adottságok, tehetségek kiteljesedéséhez, növekszik a kreativitásunk. Az egyetemen is ezt szorgalmaztam, néhány társamat sikerült is „beszerveznem”, jelenleg a munkatársaim között is próbálkozom, illetve a La Femme-es programban is meg fogom említeni a közös művészeti élmény értékét. A tehetségek felismeréséhez véleményem szerint most annyiban tudok hozzájárulni, hogy igyekszem terjeszteni a tudomány, a felfedező kutatások szépségét. Indítottam egy blogot, ami ugyan még kezdetleges, de terveim szerint érdekes olvasnivaló lesz majd az élettudományok iránt érdeklődő középiskolások, fiatal egyetemisták számára. Talán még a neuroanatómia-neurofiziológia-farmakológia tanulásához is hasznos lesz. Hátha valaki itt kap kedvet az élet e szépségéhez!
Felvetődött, hogy gimnáziumban tartanék kis előadásokat, illetve alternatív biológia órát. Továbbá, fantasztikus lenne, ha a Kutatók Éjszakája rendezvényei között a KOKI, illetve az idegtudomány is képviselné magát. Lehetőségeimhez mérten örömmel segítenék ebben.
- Mit tartasz legfontosabb megvalósítandó feladatodnak a La Femme -programon belül?
- A La Femme programjának keretén belül szeretnék a tudomány népszerűsítésére, ismeretterjesztésre fókuszálni. Mentorommal is ebben egyeztünk meg. Örülnék, ha az elkövetkezendő fél év alatt sikerülne olyan szintre fejlődnöm, hogy közérthetően, röviden, lényegretörően meg tudjam fogalmazni az idegtudomány eredményeit, gondolataimat, ötleteimet.
|
|
|
|
|
|
Akadémiai Ifjúsági Díj Csölle Cecíliának
|
|
A tizenhármas semmiképpen nem lehet szerencsétlen szám, különösen nem annak a 13 fiatal kutatónak, akik 2013. február 25-én munkájuk elismeréseként Németh Tamás főtitkártól és Csépe Valéria főtitkárhelyettestől átvehették az Akadémiai Ifjúsági Díjat.
Ezt a kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjaiban és kutatócsoportjaiban dolgozó fiatal tudósok részére alapították, elnyerésére az adott tudományterületen kiemelkedő egyéni vagy csoportos munkával elért eredménnyel lehet pályázni. A benyújtott pályázatot a tudományterület illetékes szakbizottsága értékeli, rangsorolása alapján azAkadémiai Kutatóintézetek Tanácsa hozza meg a díjazásra vonatkozó javaslatot, s végül az Akadémia elnöke dönt a díjazottak személyéről. Ezen a rövidnek nem mondható procedúrán jutott át nyertesként Csölle Cecília “A P2 receptorok részvétele a központi idegrendszer fiziológiás és kóros működésében: a neurotranszmitter-felszabadulástól a teljes genom microarray analízisig “ című munkája.
Csölle Cili a Gyógyszerkutatási Osztályon, Sperlágh Beáta csoportjában dolgozik.
- Hogyan és mikor kerültél ebbe a csoportba?
- Az egyetem elvégézését követően kerültem Sperlágh Beáta csoportjába. Ennek immár 6 éve. Az akkori szerencsés csillagállás is úgy akarta, hogy a vágyam (egy nagyon jó intézetben dolgozni) egybe esett azzal, hogy épp üresedés volt Bea csoportjában.
- Mi az, amit a legfontosabbnak tartasz az itt tanultak közül?
- Itt tanultam meg mit jelent kutatni, mit is jelent a kutatás és kutatónak lenni.
- Mik a további terveid- és mennyire segíthet elérésükben az, hogy elnyerted ezt a szép
kitüntetést?
- Egy díj mindig fontos pozitív visszajelzés,arról, hogy talán jó irányban haladunk, jól csinálunk
valamit, de ennél nem több. A további terveim még képlékenyek.
Gratulálunk!
|
|
|
|
|
|
Freund Tamás az Európai Bizottság elnökének tudományos tanácsadó testületében
|
|
Freund Tamást José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének Tudományos és Technológiai Tanácsadó Bizottságába (Science and Technology Advisory Council) választották. A tanács tizenöt tagja között olyan neves tudósok vannak, mint az izraeli kémiai Nobel-díjas Ada Yonath vagy a francia, Fields-érmes matematikus, Cedric Villani.
|
|
|
|
|
|
Group-Leader Position in the Institute of Experimental Medicine in Budapest : Budapest, Hungary
|
|
Applications are now invited for a group-leader position in the Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences (IEM; www.koki.hu) with an application deadline of 1st April 2013 and a potential starting date of late 2013 or early 2014.
Institute of Experimental Medicine aims at fostering the career development of outstanding young scientists in the area of molecular, cellular or systems neuroscience. Our goal is to provide an exceptionally talented scientist with the opportunity to establish her/his independent research programs in a stimulating research environment. The applicants should have a doctoral degree in neuroscience, postdoctoral experience and evidence for outstanding research potential. The successful candidate will receive a 4-year financial award to cover her/his own salary that of postdoctoral scientists and research assistants. The appointee will also receive a start-up fund for purchasing laboratory equipment. In addition, she/he will be eligible to use the central facilities and infrastructure of the Institute, including the animal house, transgenic center, virus laboratory, electron microscopy laboratories, confocal laser scanning microscope, super-resolution microscope, and the isotope laboratory. Finally, the appointee will have the opportunity to interact and collaborate with the faculty members of the IEM.
During the 4-year tenure, the successful applicant is expected to develop her/his own research program and an independent research group. She/he is encouraged to compete for extramural funding from national and international sources.
Applications should be addressed to the Search Committee for the IEM (1083 Budapest, Szigony street 43, HUNGARY). The applicants should include their curriculum vitae, short summary of their past accomplishments and future research plans and the names and contact information of three references. Electronic submission of pdf files is encouraged and should be sent to the director of the institute, Prof. Tamás F. Freund ( freund@koki.hu).
The Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences is an equal opportunity employer.
|
|
|
|
|
|
Vajdasági középiskolások látogatása
|
|
A csókai Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskola látogatása az MTA KOKI-ban
(2013. február 15.)
Sokszor mondjuk, hogy nemzetközi hírű intézet vagyunk, ezért is jönnek hozzánk annyian, de azt azért mégsem mondhatjuk el magunkról, hogy a szépirodalomba is bekerültünk volna, amivel azok az ifjú látogatóink dicsekedhetnek, akik Csókáról érkeztek hozzánk. (Aki kíváncsi rá, honnan az a hírnév, olvassa el Móra Ferenc A csókai csata című rövid elbeszélését.)
A Wikipédia szerint Csóka ( szerbül Чока / Čoka) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. A most úgy 4000 ember lakta, valaha színmagyar faluban még most is több magyar él, mint szerb. Azt már nem említi a Wikipédia, hogy a városkának egy középiskolája is van. Ennek a Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskolának szerencsés diákjai igazgatójuk, Török Tibor, és egyik tanárnőjük, Horváth Bábinszki Ildikó vezetésével egy pénteki napon (február 15-én) tanulmányi kirándulásra jöttek Budapestre. Igen korán kellett kelniük, mert hozzánk pontosan fél 12-kor érkeztek, miután már meglátogatták az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézet Genetikai Laboratóriumát, ahol Heinrich Attila, volt kollégánk kalauzolta őket.
Szép új előadónkban Sperlágh Beáta köszöntötte a vendégeket, majd egy rövid előadásban bemutatta az intézetet, célját és felépítését, majd az őket meghívó Gyógyszerkutatási Osztályt. Mivel vendégeink pályaválasztás előtt álló középiskolások voltak, néhány szót szólt a kutatói pálya szépségeiről és hasznáról is, ill. hogy kiből is lehet jó kutató. Jó hangulatban folytatódott a program, hiszen megtudhattuk pl., hogy maga Einstein sem gondolta magát különösebben tehetségesnek, csak nagyon kíváncsinak, így sokak hihetik, számukra is ott a siker lehetősége.
Mike Árpád is tudta, hogyan keltse fel a középiskolások érdeklődését az elektrofiziológiai kutatások iránt. Az ő előadása is szerzett néhány derült pillanatot, s bizonnyal több diákkal is sikerült megértetnie, mi is a haszna kívülállók számára túlságosan is elméletinek és bonyolultnak tűnő munkájuknak.
Vendégeink ezután négy csoportra válva tekintették meg a Gyógyszerkutatási Osztály néhány laboratóriumát. Mike Árpádéknál láthatták az alkalmazott műszereket, s belepillanthattak a sztereomikroszkópba is. Baranyi Mária elmagyarázta a kromatográfiás analízisek közé tartozó HPLC technika elméleti alapjait, és bemutatta, hogyan működik egy ilyen készülék, miként kell értékelni a kapott eredményeket. Csölle Cecília a mára alapvetővé vált molekuláris biológia technikáiról beszélt, s a diákok élőben láthattak néhány, a tévé NCIS sorozataiból jól ismert eszközt, készüléket. Horváth Gergelynek nem volt nehéz dolga, hogy figyeljenek rá, hiszen az OGR-ben végzett viselkedési kísérletek videofelvételeiből mutatott néhányat. Ilyet sem igen láthattak eddig. A programot a Hitachi 7100 elektronmikroszkópnál tett látogatás zárta, ahol Kittel Ágnes várta őket. Mint azt fényképek is dokumentálják, néhány szerencsés diák hazatérve elmondhatta, nemcsak látott már ilyen készüléket, de ő is kapcsolta be a nagyfeszültséget, ill. keresett a metszeten vizsgálandó területet.
Az igen szoros program következő állomása a Természettudományi Múzeum volt, így több bemutatóra nem nyílt már lehetőség.
Mit jegyeztek meg, mit jelentett a diákok számára intézetünk megismerése? Tanárnőjük, aki e-mailben köszönte meg, hogy fogadtuk őket, ezt írta:
 „Mindannyian tele élményekkel tértünk haza. …Nagyon örülünk, hogy fogadtak bennünket, mert olyan berendezéseket tekinthettünk meg, amelyeket az intézményünkben a diákoknak nem áll módjában. Ez természetszerűen igen felvillanyozta őket. Különösen, hogy hozzá is érhettek ezekhez a berendezésekhez, így még közelebb került hozzájuk a laboratóriumi légkör. Az előadók és a modulvezetők egyaránt lenyűgöztek bennünket. Otthonos hangulatot teremtettek számunkra, amelyben a diákok is felszabadulhattak. Mindegyik diáknak más-más színhely tetszett inkább, ami megint nem meglepő. Teli szájjal osztották meg itthon az első iskolanapon új élményeiket az itthon maradt társaikkal. Az igazgatónak és nekem is nagy élmény volt önöknél járni!”
|
|
|
|
|
|
|
Február első napján, reggel nyolc előtt, sok kutatót is megelőzve érkezett neves vendégünk, Anne Glover mikrobiológus professzor, José Manuel Barroso tudományos főtanácsadója, Intézetünkbe. Vele tartott dr. Didier Schmitt, aki többek között a kutatással kapcsolatos európai felmérések felelőse az EU Bizottságban. Anne Glover előző nap az MTA Székházában Pálinkás Józseffel tárgyalt és kutatókkal, köztük a KOKI Lendület-Pályázat nyerteseivel találkozott. Ezt követően adott nyilatkozataiban, amelyek számos helyen nyilvánosságot kaptak (pl. MTI, MTV Este, Népszabadság), a jelenlegi magyar tudományos élet legkiemelkedőbb területének nevezte az agykutatást. Ennek köszönhető, hogy a magyar agykutatók feltűnően eredményesen vesznek részt az ERC pályázatokon.
A látogatás intézeti hivatalos programja igazgatónk, Freund Tamás rövid előadásával kezdődött. Nemcsak intézetünket és eredményeit mutatta be (3 nyertes ERC, hét EU FP7, öt Wellcome Trust pályázatok, Lendület pályázat nyertesek évente, 2009 és 2012 között hét Nature és Science cikkünk jelent meg, részese vagyunk a most induló Emberi Agy projektnek is), de pár mondattal és szavaknál beszédesebb statisztikákkal, melyek az agy betegségeinek és kezelésüknek a társadalomra rótt terhét mutatták az EU országaira ill. Magyarországra, azt is megmagyarázta, miért foglalkozunk ma már szinte kizárólagosan idegtudományi alapkutatásokkal. Érveit és számadatait Anne Glover egy későbbi Twitter-bejegyzésében és Népszabadság interjújában is idézte.
Intézetünk szervezeti ismertetése után Freund Tamás elmondta, kikkel állunk szoros kapcsolatban. Elsőként kell említeni az egyetemeket (SE, ELTE, Pázmány), és hogy PhD hallgatók képzése is folyik nálunk (jelenleg 30 PhD hallgatónk van), szintén elősegítve az intézet fejlődését.
Együttműködünk cégekkel is, (Richter, EGIS, Sanofi-Chinoin, TEVA,Servier), de nem függünk tőlük. Némelyikkel közös pályázatunk is van, ill. bizonyos bevizsgálásokat, munkákat is végzünk számukra.
Természetesen szó került a spin–off cégekre (Femtonics, Anxiofit) is, melyek működésénél alapvetőek a kölcsönös előnyök, és hogy bevételt biztosítsanak az intézetnek. Azt sem titkolta, hogyezen a területen néha akadnak nehézségeink is.
Nemzetközi elismertségünk egyik kulcsa és a szinten maradáshoz elengedhetetlen, hogy a legmodernebb molekuláris biológiai, genetikai módszerek alkalmazása mellett folyamatosan fejlesztjük és alkalmazzuk azokat a mikroszkópos, főképp elektronmikroszkópos módszereket és technikákat, melyek nélkülözhetetlenek az idegrendszer megismeréséhez. Emellett nem marad el az infrastruktúra fejlesztése, és a csoportok teljesítményének folyamatos értékelése sem. Azoknak, akik nem tudnak lépést tartani, előbb-utóbb távozniuk kell. Anne Glovernek arra a kérdésére azonban, hogy eddig a kutatók hány százaléka kényszerült ilyen okból távozásra, igazgatónk szerencsére azt felelhette, ilyen eddig még nem fordult elő.
Anne Glover kérdéseit ezután elsősorban a jelenlevő ERC, Wellcome és Lendület pályázat nyerteseihez, Nusser Zoltánhoz, Katona Istvánhoz, Makara Judithoz intézte. Kíváncsi volt rá, jönnek-e ide Nyugat-Európából is kutatók, vannak-e nyelvi és pénzügyi nehézségek, melyek megoldásra várnak. A válaszok tovább erősíthették az előzőekben megismert pozitív képet. Az intézet jó hírének terjedése abból is lemérhető, hogy Katona István csoportjában három angol posztdok van, egy újabb érkezik hamarosan Olaszországból, Makara Judit első PhD fokozattal rendelkező új munkatársát számos jelentkező közül választhatta ki, ő Németországból jön, Nusser Zoltán vendége, Angus Silver professzor, Anne Glover honfitársa, az új akadémiai pályázat segítségével tölthet el itt családostul négy hónapot. Vendégeink az intézetben gyakorlatilag mindenkivel beszélhetnek angolul, s a nyelv gyakorlásának a vendéglátó csoport tagjai nagy hasznát látják.
A tapasztalatok alapján elmondható, hogy egy fiatal nyugat-európai kutató számára feltétlenül megéri Magyarországra jönni, mert sokat tanulhatnak. A pályázatok biztosítják, hogy pozíciójuknak megfelelő módon, a nyugat-európaihoz hasonló színvonalon tudjanak élni, a számukra adható fizetésből azonban félretenni nem tudnak, (s bár az itteni fizetések a nyugdíjba is beszámítanak, gyakorlatilag keveset jelentenek), és a pénz arra sem elegendő, hogy családot alapítsanak, tartsanak el, azaz hosszabb távra tervezzenek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a magyar nyelv speciális helyzete miatt leginkább angol nyelvű iskolában tudnák elképzelni gyerekeik taníttatását - ami viszont az ilyen iskolák hatalmas tandíja miatt megoldhatatlan lenne. Családdal együttes utazást, itt- tartózkodást egyébként csak a Wellcome pályázat, ill. a szenior kutatók számára kiírt akadémiai pályázat biztosít.
A rövidke látogatás arra adott még alkalmat, hogy Anne Glover meglátogasson két laboratóriumot (Nusser Zoltánét és a NIKON labort). Ennek során röviden találkozott Angus Silverrel és honfitársával, Chris Henstridge-el is.
A program hivatalos kezdete előtti kötetlen beszélgetés során Anne Glover azt mondta, az a cél, hogy inkább a tudomány hasson a politikai döntéshozókra, mint a politikai döntéshozók a tudományra. Reméljük, intézeti tapasztalatai meggyőzték arról. hogy az itt folyó munka eredményei a jövőben is hozzájárulnak a társadalom és a politikusok elismerésének kivívásához és a kutatómunkát támogató döntésekhez megszületéséhez.
|
|
|
|
|
|
 |
