Keresés:





Vizi. E. Szilveszter születésnapjára
 
 
Vizi. E. Szilveszter,  az MTA volt elnöke és intézetünk volt igazgatója születésnapja alkalmából két cikket is közöl  a Természet Világa 2016.  decemberi száma, melyek az interneten is  olvashatók :
 
 
PHD HALLGATÓK A KOKI-BAN
 
Egy különleges lány  – Martinecz Bernadett
 
 
A KOKI-ban szerencsére sok PhD hallgató van, ezért közülük főképp időhiány miatt, csak néhányan mutatkozhatnak be ezen a honlapon.
Úgy döntöttem, egy kisebb közvélemény-kutatást tartok, hogy megtudjam, kikre kíváncsiak a legtöbben. „Kutatásomnak” igen hamar vége lett, ui. már az első megkérdezett válasza után úgy döntöttem, megvan a következő interjúalany. Miért? Mert kérdésemre, miért épp ő, azt a választ kaptam, hogy Martinecz Bernadett egy különleges lány.
Betti örömmel vállalta az interjúalany szerepét, s minél pontosabban idézem válaszait, annál biztosabb, hogy mindenki megérti, jó, hogy ő is itt van köztünk.
 
-  Betti, hogy kerültél ide Debrecenből - épp Dénes Ádámhoz?
 
- 2010 júniusában végeztem Szegeden biológus hallgatóként. Mivel akkor az ottani PhD képzésre nem sikerült felvételt nyernem, így állást kellett keresnem. Így kerültem a Debreceni Egyetem Anatómiai Intézetébe egy 3 éves határozott idejű szerződéssel. Az ottani munkaviszonyom lejárta után nagyon szerettem volna új kihívásokat, módszereket megismerni, és sorsszerű volt, hogy pont ekkor láttam meg Ádám álláshirdetését, ami kifejezetten biológusok, vagy egyéb természettudományos végzettségű kutatók számára kínált lehetőséget. Megpályáztam, eljöttem egy beszélgetésre, és nagyon nagy szerencsémre szívesen fogadtak.
 
Imádom azt, amit csinálok, hiszen mindig is szerettem volna profi színvonalon űzni a kutatást, és csak így van értelme. A KOKI, mint a hazai idegtudományi kutatások zászlós hajója, erre a legkiválóbb helyet biztosítja számomra mind technikai, mind emberi szempontból, ráadásul oktatási terhelés nélkül. Szeretek az egereimmel foglalkozni, a mikroszkóp mellett ülni, figyelni a szebbnél szebb aktivitás- változásokat . Többek közt ez az, ami éltet. A beilleszkedés szerintem könnyen ment, hála egy kiváló főnöknek és egy olyan laborkörnyezetnek, ahova az ember mindig szívesen jön be dolgozni, még ha rosszabb napjai is vannak.
Ádám személyisége, motivációja, óriási tudása és embersége az én „tenni akarásomat” is fokozta, így a kezdetektől számítva egy évnyi munka után beadtam jelentkezésemet a PhD képzésre és jelenleg is PhD hallgatóként dolgozom. Mivel a kutatást hivatásnak tekintem, a doktori képzés teljesítése nem volt kérdés számomra.
 
-  Mi a témád, mik a terveid?
 
- PhD munkám során a mikroglia-idegsejt interakciókat tanulmányozom in vivo két foton mikroszkópia, anatómiai és fiziológiai módszerek segítségével. A mikroglia egy nagyon különleges sejtpopuláció a központi idegrendszerben, pontos szerepe a mai napig ellentmondásos. Tavaly publikált cikkünkben kimutattuk, hogy a mikroglia aktivitásfüggő módon monitorozza az idegsejtek kalcium válaszait, de a folyamat hátterében húzódó pontos molekuláris mechanizmusok egyelőre nem tisztázottak. Ha sikerül feltérképezni hogyan kommunikálnak egymással ezek a sejtek, olyan kapuk nyílnak meg előttünk, amelyek fontos új irányvonalakat jelölhetnek ki az idegrendszeri betegségek gyógyításában. Szóval egy igazán „hot topic” témába sikerült belecsöppennem, amit a lehető legnagyobb odaadással és elhivatottsággal igyekszem körüljárni.
Fontosnak tartom, hogy mindig van hova fejlődni és folyamatosan jobbá válni. A következő évek során szeretnék még új technikákat tanulni, szakmailag és emberileg is a lehető legtöbbet fejlődni. Mindenképp kipróbálnám magam külföldön is, mert szeretném felmérni, mennyire versenyképes az itt szerzett tudásom.
 
- Mit csinálsz még a munka mellett és mit gondolsz, miért mondták rád, hogy különleges vagy?
 
 - Amikor nem kutatok, akkor sportolok, a lehető legtöbbet, de soha nem a mérések rovására. Több mint 3 éve Crossfittezek, most elég sokat futok, és Krav Maga edzésre is járok. A sportba is talán azért szerettem bele (még ha csak amatőr szinten űzöm is) mert ott is mindig van hova fejlődni, mindig van motiváció. Ha ez a késztetés nem belülről jön, akkor nem sok értelme van bármit is csinálni. A munkámban is ez mozdít mindig előre. 
Néha a kolléganőkkel elmegyünk sörözni, egy-egy koncertre a Budapest Parkba, lazítani egy kicsit. Ez is elengedhetetlen a mindennapi munka mellett.
 
Nem mondanám magamról, hogy különleges vagyok, bár tudom, a „fura csaj” jelzőt valóban szokták velem kapcsolatban említeni. Ennek lehet is némi alapja: temperamentumom és makacsságom nem mindig könnyen kezelhető. A kollégák közül szerencsére a legtöbben hozzászoktak jó szándékú bolondériáimhoz, és úgy érzem, még néhány évnyi idő rendelkezésemre áll, hogy ebben-abban okosodjak egy kicsit.
 
2016 december: Dénes Ádám ERC Consolidator Grant nyertes

 

Shakespeare igazát, mely szerint „Minden jó, ha jó a vége” - a Katonában „Minden jó, ha a vége jó” címmel játsszák- nem vitatom, mikor hozzáteszem, hogy azért az sem rossz, ha valami jól is kezdődik. Itt van mindjárt példának Dénes Ádám esete, akinek 2016 meglehetősen jó éve lehetett, hiszen az első félévben megnyerte a Lendület pályázatot, volt egy Nature Communications cikke, és „zárszóként” decemberben megkapta az ERC Consolidator Grantet is.

Az elismerésre méltó tény mellett, hogy valaki két ilyen nagy presztízsű pályázatot elnyer, az is érdeklődésre tarthat számot, hogy Ádám nyertes pályázatainak témája nem az intézetünkben leginkább tanulmányozott valamilyen idegsejt, hanem az agy első számú immunsejtje, a mikroglia.

- Egy ERC pályázatot csak nagyon jó helyen megjelent, kiemelkedő érdeklődést keltett eredmények alapján lehet nyerni, ezek eléréséhez viszont nem csak jó ötlet, több éves kísérleti munka, de meglehetősen sok pénz, azaz pályázatok támogatása is kell. Milyen pályázati támogatások segítségével érted el azokat az eredményeket, melyek most ezt a nagy sikert eredményezték?

- Nagy szerencsének tartom, hogy amikor 2013-ban hazatértem Manchesterből, nem csupán új kutatásokat és számos új kollaborációt indítottunk el, de sikerült hazai forrásokat is szerezni. Az ERC pályázat alapjául szolgáló kutatómunkát szinte száz százalékban hazai forrásokból, Magyarországon végeztük. A Nemzeti Agykutatási Program és az OTKA által nyújtott támogatás nélkül ezeket a vizsgálatokat nem tudtuk volna megcsinálni, de segítségünkre volt az MTA felkészítő támogatása és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj is. Ezen felül nagy köszönettel tartozom a kutatócsoportom tagjainak, akik végig mellettem álltak, és rengeteg munkát fektettek az agyi gyulladásos folyamatok tanulmányozásába, valamint kiváló kollaborátorainknak is, akik munkájukkal és gondolataikkal segítették ezeket a kutatásokat.

- Az utóbbi években egyre többet tudunk meg nem csak a mikroglia, de a neurogliasejtek szerepéről is. Miért épp az ideg- és hagyományos gliasejtektől már eredetükben is különböző mikroglia sejtek váltak fő kutatási témáddá?

-  Ez részben „szakmai ártalom” lehet nálam. Immunológusként kezdtem el az idegrendszerben zajló gyulladásos folyamatokkal foglalkozni, és lenyűgözött, hogy milyen komoly szerepet játszanak a különféle immunfolyamatok a régi dogma szerint "immunprivilégizált" idegrendszerben, ezen belül is az idegrendszeri betegségekben. Érdeklődésemet az elmúlt évek felfedezései még inkább fokozták. Például az, amikor –részben saját kutatómunkánk alapján - kiderült, hogy a sejthalál számos gyulladásos faktort is magába foglaló alapvető mechanizmusai nagyon hasonlóak az idegrendszerben és a szervezet többi részében. Pont ez a hasonlóság állhat számos agyi betegség hátterében! Csak miközben bőrünk viszonylag jól regenerálódik, az elvesztett idegsejteket sajnos nem tudjuk hatékonyan pótolni. És bár ismert, hogy nem csupán az immunfolyamatok bírnak nagy hatással az agy működésére, hanem az idegrendszer is kiemelt szerepet játszik a szervezet immunfolyamatainak szabályozásában, nagyon kevéssé ismerjük e folyamatok molekuláris hátterét. Konkrétan, a mikroglia nem csupán az agy fő immunkompetens sejttípusa,  de fontos szerepe van az idegrendszer fejlődésében, a normális agyi működés fenntartásában és az agyi betegségekben is azzal, hogy gyakorlatilag "kézben tartja" az agyi gyulladásos folyamatok irányítását. 

- Mennyire érdemes egy sejttípust külön tanulmányozni, ill. hogyan értelmezhetők az eredmények,  ha  pl. egy új gyógyszert olyan állatokon is tesztelünk, ahol ez a sejt teljesen hiányzik, és emiatt egy sor más kapcsolat is minden bizonnyal másként alakult ki?

- Korábban nem lehetett szelektív módon eltávolítani vagy befolyásolni a mikroglia sejteket, bár nagyon sok kutatócsoport próbálkozott ezzel. Az egyik nagy gond a mikroglia nagyfokú hasonlósága a szervezet makrofág sejtjeihez, a másik, hogy a vér-agy gát miatt nem könnyű drogokkal bombázni a mikrogliát úgy, hogy ezzel más agyi sejtekre ne legyünk hatással. A közelmúltban több olyan módszer is napvilágot látott, amelyek lehetőséget adnak a mikroglia többé-kevésbé szelektív módosítására. Mi is fejlesztünk ilyeneket. Az első lépés az, hogy megfelelő módszerek birtokában a mikroglia nem kevéssé félreértett szerepét megpróbáljuk újraértelmezni, és megállapítani, mit lehet a korábbi kísérletek eredményeiből elhinni. A mikroglia ugyanis nagyon gyorsan reagál minden változásra, és mivel szinte nincs is olyan agyi betegség, ahol ne mutatna fokozott aktivitást, az eddig érvényben levő dogma szerint a mikrogliát tekintették az agyban minden baj okozójának is. Ez a felfogás ma folyamatosan változik. Természetesen, ha az ember megváltoztat egy sejtet, a beavatkozást számos nem kívánt változás, kompenzáció is kísérheti, amit az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni. Ezért olyan módszereket fejlesztünk, amelyek segítségével a mikroglia sejtek aktivitását akár élő állatban, reverzibilisen is tudjuk modulálni, hogy ne kelljen őket teljesen eltávolítani. A lehetséges terápiákat tekintve a lényeg a mikroglia által akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolt betegségmechanizmusok feltárása, amelyeket aztán gyógyszerekkel szelektíven szabályozhatnánk. A véleményem az, hogy az agyi gyulladásos folyamatok komplexitása miatt valószínűleg nem lesznek univerzális gyógyszerek, inkább a célzott terápiák felé kell majd elmozdulni. Ha megértjük a folyamatok molekuláris hátterét, talán nem is kell minden esetben új drogokat fejleszteni, mert hatékony készítményekről is kiderülhet, hogy nem igazán ott hatnak, ahol eddig gondoltuk.

- Mi lehet e témában a következő nagy áttörés?

- Az igazán nagy áttörés egy gyakori, sokat kutatott idegrendszeri betegség részleges vagy teljes terápiája lenne. A mikroglia-manipulációs módszerek ebben a versenyben jó eséllyel indulhatnak, hiszen a gyulladásos folyamatok szerepe a legtöbb idegrendszeri betegség esetén már bizonyított. Jelenleg viszont úgy tűnhet, hogy a sok kutatás ellenére a gyakorlatban szinte semmi nem működik. És ez sajnos technikailag igaz is. Hatalmas problémát jelent, hogy nem tudjuk igazán kezelni az idegrendszeri betegségeket. De mielőtt a kardunkba dőlünk, érdemes elgondolkozni azon, hogy sajnos a legtöbb gyakori agyi betegség esetén még mindig nem értjük, miért és hogyan alakulnak ki. Azt viszont már tudjuk, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, mint korábban hittük. Gondoljunk pl. arra, hogy nem csupán az agyban zajló, de a szervezet sok szervét érintő ún. szisztémás gyulladásos folyamatok is nagyon nagy szerepet játszanak az idegrendszeri betegségek kialakulásában. Az orvostudomány óriási eredményeket ért el a tapasztalat útján gyógyítható betegségek terén. Ilyen volt pl. az antibiotikumok baktériumölő hatásának igazolása, majd sikeres alkalmazása sokkal korábban, mint hogy megértettük volna, hogyan is hatnak. Úgy tűnik viszont, hogy a komplex, több szervet vagy akár az egész szervezetet érintő kórképek, mint a daganatos vagy idegrendszeri betegségek esetén olyan típusú problémákkal kell szembenéznünk, melyek megoldása bonyolult és időigényes képalkotó, genetikai vagy rendszerbiológiai módszerek bevonását igényli.

- Különösen így ünnepek után könnyen adódik a kérdés: mi köze van a mikrogliának az elhízáshoz vagy a vérkeringés szabályozásához?

- Az agyi mikroglia sejtek működését számos, a keringésben, illetve a perifériás szervekben zajló folyamat befolyásolja. Aktivitásuk megváltozik akut fertőzés vagy krónikus gyulladás esetén, de ismert, hogy az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az érelmeszesedés is befolyásolja az idegrendszert, beleértve az agyi erek állapotát, az idegsejtek működését és a mikroglia sejteket is. Azt mindenki elfogadja, hogy a vérnyomást, a táplálékfelvételt, a keringést vagy a belek működését az idegrendszer szabályozza. Az is régóta ismert, hogy viselkedésünk megváltozik fertőzés vagy más okból kialakuló gyulladás esetén. Gondoljunk például arra, milyen levertek tudunk lenni egy megfázás miatt! Ez az állapot azért alakulhat ki, mert a keringésben lévő gyulladásos faktorok elérik az agy megfelelő területeit, és megváltoztatják a központi idegrendszer működését.

A közelmúlt kutatási eredményei alapján az elhízást, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget vagy az érelmeszesedést ma már szisztémás gyulladásos állapotnak is tartjuk, hiszen az érintett szövetekből és szervekből gyulladásos faktorok szabadulnak fel, melyek a keringésbe jutva szintén befolyásolják az agy működését. Úgy tűnik, hogy a krónikus betegségek egyik első idegrendszeri jele a mikroglia megváltozott aktivitása. Ezek a sejtek befolyásolják az idegsejtek aktivitását, s ennek révén számos élettani folyamatba beleszólnak. Azt még részletesen meg kell vizsgálni, hogy a mikroglia manipulációja hogyan befolyásolja épp az elhízást vagy a vérnyomás szabályozását, de számos kutató dolgozik e témán, így remélhetőleg ezekre a kérdésekre is hamarosan választ tudunk adni. 

 

 Dénes Ádámmal az MTA honlapján is olvasható beszélgetés az alábbi internetes oldalon olvasható:

http://mta.hu/tudomany_hirei/vedtelen-az-idegrendszeri-betegsegekkel-szemben-az-allandoan-ugrasra-kesz-szervezet-107226

 

 
A 2016/S 249-457914 számú közbeszerzési eljárás dokumentációja
 
Villámkérdések  Hangya  Balázshoz
A KOKI intranetes oldalán olvastam a hírt, hogy Hangya Balázs a DARE Grant nyertese.  
 
- Szívből gratulálok és sok sikert kívánok a munkához, de mi ez a DARE pályázat, Balázs ?
 
- Egy dán pályázat. Az aarhusi székhelyű The Danish Research Institute of Translational Neuroscience (DANDRITE) hirdette meg DANDRITE Associate Research Program (DARE) néven, és a dán intézmény és Dánián kívüli laborok közötti együttműködésekkel lehetett pályázni.
 
- Mi volt pályázati témátok?
 
- Egy olyan új neurofiziológiai vizsgálómódszer kidolgozása, mely elektrofiziológiai, optikai es matematikai módszerek kombinálásával, célzott optogenetikai egysejt stimulációt tesz lehetővé. A javasolt módszer lényege, hogy a nagy sűrűségű szilikon elektródákkal rögzített sejtek pozícióját matematikai-elméleti fizikai módszerekkel meghatározzuk, majd egy optikai szálon keresztül célzott megvilágítást hajtunk végre speciális megvilágítási mintázattal.
-A pályázat feltétele a laborok közötti együttműködés. Mi a Ti részetek ebben a leírásod alapján siker esetén nagy lehetőségeket rejtő, érdekes projektben?
- A mi laborunk, a Lendület Rendszer-Neurobiológia Kutatócsoport feladata az elektrofiziológiai felvételek elvégzése. A pályázatban tőlünk Sviatkó Katalin PhD hallgató vesz részt. Az optikai részért a Dániában dolgozó Dr. Duda Kvitsiani felelős, míg a matematikai rekonstrukcióban Dr. Somogyvári Zoltán (MTA WIGNER Részecske és Magfizikai Intézet) segít. 
- Mit gondolsz, miért ez a pályázat nyert?
- Véleményem szerint a sikert annak köszönhetjük, hogy ez az innovatív, új technológia nagy mértékben növeli  az optogenetikai stimuláció helyspecifitását, s ezzel új kísérleti lehetőségeket nyithat meg. 
- Mit vársz a közös munkától?
- A közös kísérleteken kívül az együttműködés lehetőséget ad arra is, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki a dániai es magyarországi laborok között, és pozitív eredmények esetén elsők közt alkalmazhassuk a célzott optogenetikai stimulációt, melynek segítségével az anatómiai ismeretek jobban hasznosíthatóvá válnak a fiziológiai kísérletek tervezésében és kivitelezésében.
 
ÚJ PHD HALLGATÓK A KOKI-BAN
1. Prokop Susanne
 
Idén szeptemben ismét gazdagodott a KOKI néhány új belépővel. Köztük van Prokop Susanne PhD hallgató is, aki 2015-ben kiváló pályázattal nyerte el a Somogyi Péter által 2013-ban alapított, minden Közép-Európában élettudományi területen kutatást folytató egyetemista részére kiírt Stephen W. Kuffler Kutatási Alapítvány díját. Az MTA-ban megtartott tavalyi díjátadón hibátlan angolsággal, alapos tudást igazoló, imponáló magabiztossággal mutatta be eddigi eredményeit. Prokop Susanne-val a díjátadón találkoztam először, és ugyan semmi érdemem nem volt benne, büszkén hallgattam a szép, fiatal lány remek előadását. Egy ilyen alkalom esetében ugyan nem is kérdés, a tudományos kiválóság a legfontosabb, de, különösen egy előadás hallgatásakor, bizony a díjazott személyisége is számít.
- Mit jelentett számodra a Kuffler ösztöndíj elnyerése?
- Nagyon örültem, amikor megkaptam az értesítést a  Kuffler díjról, de azonnal éreztem, ezzel felelősség is jár. Még egy kutató számára sem lehet ilyesmi mindennapi dolog, és mi, a többi nyertes diákkal együtt, a Tudományos Akadémián tarthattunk előadást tudományos diákköri munkánkról! Azóta részt vehettem más Kuffler alapítvány által szervezett rendezvényen is, és olyan tudósokkal beszélgethettem, akikre mind felnézek, és másként soha nem találkozhattam volna velük.
- Kinél végezted TDK munkádat?
- A Semmelweis Egyetem Élettani Intézetében dolgoztam Hunyady Professzor Úr laboratóriumában. Egyetemi éveim alatt gyakorlatilag minden szabaidőmet ott töltöttem, és úgy érzem, hogy a megszerzett tudás és tapasztalat miatt minden perce megérte. Az ott végzett kutatási téma ösztönzött arra is, hogy bionikát is tanuljak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
- Úgy alakult, hogy PhD tanulmányaidat most mégis Katona István csoportjában, az ő témavezetésével végzed. Eredményeid alapján sok lehetőséged lehetett, miért választottad épp ezt?
- Katona Istvánnal 2015-ben ismerkedtem meg a Kerpel Fronius Tehetseggondozó Program egyik konferenciáján. Előadása után volt alkalmam vele beszélgetni, és mivel kiderült, hogy egy gimnáziumba jártunk, ezért elég sok közös téma akadt. Bevallom, kutatási projektjeiből elsőre elég keveset értettem meg, de a tudományhoz és egy munkacsoport vezetéséhez való hozzáállása lenyűgözött.
- Hogyan fogadtak a csoport tagjai?
- Mindenki nagyon kedves volt, és máig sok segítséget kapok abban, hogy el tudjam kezdeni az önálló kísérletes munkát is.  Nagyon széleskörű a csoporttagok tudása,  mindenkitől van mit tanulnom. Egyelőre még úgy érzem, a felzárkózási fázisban vagyok.
- Az intézet más csoportjai közül volt már, akikkel közelebbi kapcsolatba is kerültél?
- Saját csoportomon kívül eddig Gereben Balázsék munkacsoportját sikerült egy kicsit megismernem. Ők is nagyon barátságosak és segítőkészek voltak velem az első pillanattól kezdve.
 
- Ennyi elnyert elismerés, konferenciák első díja után mit vársz magadtól?
- Nagyon remélem, hogy hasznos tagja leszek majd a csoportnak, és mind kísérletekkel, mind ötletekkel hozzájárulhatok majd a további sikerekhez. 
 
HANGYA BALÁZS   az  Európai Kutatási Tanács Starting Grant pályázatának idei nyertesei között
Ebben az évben három magyar kutató is díjazottja az Európai Kutatási Tanács (ERC) Starting Grant pályázatának. Bár kutatási területük egészen más, az mindenképp közös bennük, hogy előzőleg mindhárman nyertesei voltak az MTA Lendület-programjának is, s ennek segítségével alakították meg saját kutatócsoportjukat.
Az öt évre szóló, egyenként nagyjából másfél millió eurós támogatást  Janáky Csaba a Szegedi Tudományegyetemről , Kóspál Ágnes az MTA CsFK-ból, intézetünkből, az MTA KOKI-ból pedig Hangya Balázs érdemelte ki .
Katona István 2009-ben elnyert Starting Grant-je után Balázs a második fiatal kutatónk, aki ebben a kivételes támogatásban részesülhet. /2011-ben Freund Tamás és Nusser Zoltán az ún. ‘Advanced Grant”, 2016 februárjában  Rózsa Balázs a “Consolidator Grantaz támogatást nyerték el./
A “Starting Grant”,  az ígéretes pályájuk elején álló kutatók számára kiírt pályázat követelménye igen egyszerű: “mindössze” azt várják el, hogy mind a kutató, mind a pályázat kiemelkedően jó legyen.
 - Eddigi eredményeidet tehát kiemelkedőnek ítélték, de mi volt az, amiért a pályázatod tudományos értékét is annak tartották? Mi lesz kutatási témád, mi a fő kérdés?
 
- Az ERC-pályázat témája a tanulás agykéreg alatti szabályozása, ezen belül is kéreg alatti területek együttműködése tanulás során. A gondolkodással kapcsolatos ún. kognitív funkciókat hagyományosan az agykéreg homloklebenyéhez kötik. Azonban számos kéreg alatti neuromodulátoros központ is részt vesz a tanulás szabályozásában. A neuromodulátorok olyan idegrendszeri kommunikációban részt vevő molekulák, röviden neurotranszmitterek, melyek hatása összetett, nem írható le egyszerű serkentésként vagy gátlásként. Részben ezért, részben a sejtek elhelyezkedése és alacsony száma miatt ezeknek a rendszereknek a működését kevésbé értjük. Azt fogjuk vizsgálni, hogy a figyelmet, éberséget és tanulást moduláló kolinerg neuromodulátoros rendszer és az agy belső jutalmazási rendszerét szabályozó dopaminerg rendszer hogyan működik együtt, illetve egészíti ki egymást tanulás során.

- Szerintedmi lenne ebben a témában a legfontosabb eredmény, mit tartanál munkátok legnagyobb sikerének?
 
- Az lenne a legnagyobb siker, ha megértenénk, miért van szükség a tanuláshoz többféle neuromodulátoros rendszerre. Egyre több meglepő tanumány lát napvilágot, melyek azt bizonyítják, hogy ezek a neuromodulátoros rendszerek sokkal több hasonlóságot mutatnak, mint korábban feltételeztük; például alapvetően hasonló elvek szerint válaszolnak külső ingerekre. Így rögtön felvetődik a kérdés, hogy miben különbözik a szerepük a különböző kognitív folyamatok során.

- Mi volt számodra a legnehezebb a pályázat megírásában, a feltételek teljesítésében?
 
- Nem csak az lehet a hiba, ha a kísérlet nem eléggé újszerű és előremutató, de az is, ha túlságosan  ambíciózus, irreális a kísérleti terv. A legnehezebb szerintem az, hogy eltaláljuk a megfelelő arányt, megtaláljuk az egyensúlyt.

- Van-e valamilyen hasznos tanácsod, javaslatod az ezutáni pályázók számára?
 
- Szerintem nagyon fontos, hogy jól válasszuk meg segítőinket, akik elolvassák és véleményezik a tervünket, utána pedig valóban hallgassunk a kritikára, és ha kell, dolgozzuk át teljesen akár az egész pályázatot. Ezúton is köszönöm segítőim áldozatos munkáját és hasznos tanácsaikat!
 
 
 
Perimed - MTA KOKI szerződés
 
Könnyű nyári olvasmány HELYETT
Bár az MTA doktorai közül igen keveseket fenyeget az a "veszély", hogy akadémikussá választják, jó szívvel ajánlom figyelmébe beosztástól-kortól-nemtől függetlenül mindenkinek Somogyi Péter cikkét, mely az MTA folyóirata, a Magyar Tudomány júliusi számában jelent meg.
 
 
Érdemes elgondolkodni azon, amit egyik legelismertebb tudósunk, Somogyi Péter a nők MTA taggá választásával kapcsolatban ír.
 
Azok pedig, akik úgy gondolják, véleményük másokat is érdekelhet, esetleg
javaslatuk is van, kérem, írják ezt meg a Magyar Tudománynak*, mely ígéretet tett, hogy az ilyen írásokat ugyanúgy megjelenteti, mint a szintén a júliusi számban olvasható három női akadémikus véleményét erről a kérdésről.
 
  
 
 
**********************************************************************
 
Kittel Ági
 
 
OCL Kft. - MTA KOKI szerződés