Akinek szívügye az elektronmikroszkópia

Korunkat sokféle névvel illetik, és ezek közül az egyik az is lehetne, "a mikroszkópok reneszánsza". A mai mikroszkópok másképp "műalkotások" mint a régiek, és még több törődést igényelnek. Ezért csatlakozott hozzánk Dr. Kőszegi Szilvia.

Mi az összekötő kapocs az elektronmikroszkóp, a krisztallográfiai elektronmikroszkópia, a pásztázó alagútmikroszkóp, a szuperfeloldású fluoreszcens mikroszkópok és az ultrakrió-elektronmikroszkópia között?
A Nobel-díj.
Ezt a mindmáig legnagyobb presztízsű tudományos kitüntetést sikerült elnyernie Ernst Ruskának, aki nem csak megépítette 1931-ben az első elektron-mikroszkópot mesterével, Max Knoll-lal - aki egyáltalán nem mellesleg, ezután pár évvel az első pásztázó elektronmikroszkópot is létrehozta - de ezután még elég sokáig is élt, hogy legalább ő, a díjat át is vehesse. Az ünnepélyes aktusra ugyanis 55 évvel később, 1986-ban került sor. Nem egyedüli díjazott volt, a díj másik felét ugyanis a nála jóval fiatalabb Gerd Binnig és a nem annyira fiatal Heinrich Rohrer kapta „a pásztázó alagútmikroszkóp kivitelezéséért", szintén megérdemelten, csak sokkal kevesebb várakozási idővel. Még az 55 évnél is meghökkentőbb, hogy elektronmiroszkópos módszer kidolgozásásért már 1982-ben adtak ki Nobel díjat! "A krisztallográfiai elektronmikroszkópia kifejlesztéséért" egyedüliként nyerte Aaron Klug, bár hozzáteendő ehhez, hogy a díj indoklásában megemlítették a biológiailag fontos nukleinsav-fehérje komplexek szerkezetének kutatásában elért eredményeit is.

Hosszabb szünet után jött gyors egymás utánban ismét két Nobel-díj.
Eric Betzig, Stefan Hell, William Moerner 2014-ben a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia kifejlesztéséért, 2017-ben Jacques Dubochet, Joachim Frank és Richard Henderson „Az oldott állapotban lévő szerves molekulák nagy felbontású tanulmányozására alkalmas krio-elektronmikroszkóp kifejlesztéséért" vehették át, a tudományos világban pedig, és koránt sem csak az élettudományok területén, ha addig csak lappangott volna, ezek után kitört a mikroszkópláz. Amennyiben ezt kórnak nevezzük, pénzzel, nagyon sok pénzzel jól kezelhető, ezek a mikroszkópok ugyanis meglehetősen drágák, és fenntartásuk, de még beállításuk is magas szintű szakértelmet igényel, mellyel a kutatók többsége nem rendelkezik.
Ezért csatlakozott hozzánk kiválóan felszerelt és egyre bővülő Mikroszkópos Központunk vezetőjeként Barna László már jó tíz évvel ezelőtt, és kapott segítséget is néhány éve Vági Pál személyében. És segítségre lett szüksége Nyiri Gábornak, az intézeti elektronmikroszkópos központ vezetőjének is, hiszen januártól még régi, megbízható technikusunk, Goda Győző is nyugdíjba ment. Kíváncsian vártuk, kik vállalnák a feladatot - és kit vállal majd az intézet is.
Életrajza mindenesetre meggyőző: a Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles vegyészmérnökként diplomázott, egy év múlva vegyészmérnök-tanár MSc fokozatot szerzett, majd a BME Gépészmérnöki Karán megszerezte a PhD fokozatot is, természetesen két középfokú C típusú nyelvvizsgával, ahogy az kell. Nem végzett nálunk TDK munkát, nem volt köze az élettudományokhoz sikeres egyetemi oktatóként sem, de abban, hogy lakhelyéről, Székesfehévárról, ahol továbbra is lehetne jó állása, mégis naponta bejár Budapestre, nagy szerepe van az elektronmikroszkópoknak.

De erről már szóljon Dr. Kőszegi Szilvia, aki tavaly ősz óta a munkatársunk!

- Első munkahelyemen, a Dunaferrben, fő feladatom a termékekkel kapcsolatos hibák/problémák feltárása és megoldása volt. Ennél a vállalatnál használhattam először fénymikroszkópos anyagvizsgálati techni-kákat, és ami azóta nagyon a szívemhez nőtt, a pásztázó elektronmikroszkópot. Ott egy LEO SEM mikroszkópunk volt, amit a mai napig használnak, akárcsak itt a jó öreg Hitachi vagy Jeol elektronmikroszkópokat. A kilencvenes évek vége táján fizikusok szakmai felügyeletével történtek a vizsgálatok, de a megismerési vágy arra hajtott, hogy önállóan is képes legyek alkalmazni a módszert. Emiatt ismét tanulnom kellett, és ekkor kerültem először "fizikai" közelségbe a KOKI-val, ugyanis a SOTE II. sz. Patológiai Intézetében, egy Phillips pásztázó elektronmikroszkópon (SEM: Scanning Electron Microscope) tanultuk a műszer használatát, műszaki és orvos/anatómus résztvevőkkel együtt. Mint azt itt mindenki jól tudja, a Patológiai Intézet az Üllői út túloldalán van, ahonnan jól lehetett látni a KOKI környezetből kimagasló épületét.

- A Dunaferr Dunaújvárosban van, Te pedig Székesfehérvárról kerültél ide. Ott mi volt a feladatod?

- Székesfehérvárra egy alumíniumprofil gyártó céghez mentem, ahol speciális ötvözetfejlesztéssel foglalkoztam. A munka érdekes volt, de gondok voltak az infrastruktúrával, mert nem állt rendelkezésre saját metallográfiai vizsgálólaboratórium, nehéz volt a kommunikáció külsős partnereinkkel, ahol a kutatás/fejlesztéshez szükséges vizsgálatokat végezték. Javasoltam a vezetőségnek, hogy nyújtsunk be pályázatot egy olyan magas színvonalú technológiai fejlesztési munkával, amely magába foglalta egy új anyagvizsgáló laboratórium létrehozását. A pályázatot benyújtottuk és el isnyertük, a kapott támogatásból pedig építhettünk egy új mikroszkópos laboratóriumot.

- Lényegében valóban ez történt, hiszen a munkáltatóm más lett, de még mindig ugyanazon a kapun mentem be dolgozni, mert a két cég telephelye ugyanaz, a kapcsolat pedig a laboratóriumok között elég szoros volt. Új munkahelyemre, egy alumínium hengerelt termékeket gyártó vállalathoz az csábított, hogy egy hároméves kutatás/fejlesztési projekt indult, nagy mennyiségű anyagvizsgálati ezen belül metallográfiai mikroszkópos munkával. Ez számomra izgalmasan hangzott, így belevágtam. Nem bánom, hogy váltottam, mert a hároméves projekt nagyszerű, kézzelfogható eredményekkel, többek között pl. egy új, kiválóan alakítható, nagy szilárdságú autóipari lemeztermék előállításával, hulladék öntödei salakok újrahasznosításával, energiahatékony gyártási folyamatok bevezetésével, valamint számos up-to-date anyagvizsgáló mikroszkóp, mint pl. egy Jeol JSM IT-200 SEM beszerzésével zárult.

A projektben szoros együttműködés alakult ki a Széchenyi István, a Dunaújvárosi és a Miskolci Egyetemmel.

- Önéletrajzodból olvastam, hogy oktattál is!

- A Dunaújvárosi Egyetemhez (DUE) szoros szálak fűztek, hiszen docensként nem csak tanítottam ott az anyagmérnök hallgatókat, de speciális anyagvizsgálatokat is végezhettem egy ZEISS EVO MA 15 pásztázó elektronmikroszkóppal.

- Szerettél az egyetemen tanítani?

- Igen. Az egyetem nagyszerű hely ahhoz, hogy a kutatói vénával megáldott ember benn maradjon a tudományos élet áramlatában, az önfejlesztési/tanulási igényt fenntartsa, és nem utolsó sorban, segítse a háttérből mentorként és támogatóként a tehetséges diákok kibontakozását, önmegvalósítását.

- Erre gondolom példát is tudsz mondani!

- Szívesen, hiszen büszke lehetek DUE hallgatóimra, akik közül Széll Attila megnyerte a 2021-es OTDK első helyét a Műszaki Tudományok szekcióban, de számos hallgatóm helyezéseket ért el a Tudományos Héten megrendezett tehetségnapon.

- Ha már a "büszkeség" szóba került: mi az, amire különösen elégedetten gondolsz vissza előbbi munkáid-munkahelyeid kapcsán?

- A Dunaferrben, a kemény kohó- és gépészmérnök magban, fiatal kutató-mérnökként nyertem el a Dunaferr Kiváló Szakembere díjat.

- Ez valóban nagy elismerésnek hangzik, szinte érthetetlen is, egy szakterületén sikeres, elismert szakember miért vált anyagtudományról élettudományra?

- A 20 év multinacionális környezet amellett, hogy nagyszerű lehetőséget teremt komplex, egymásra épülő rendszerek megismeréséhez, erőteljesen hangsúlyozza a csapatmunka hatékonyságát, és precizitásra, korrektségre, minőségi munkára sarkall. Ez különösen igaz az autóiparra, autóipari beszállításra. A dolog hátulütője, hogy éppen ezért túlságosan is szabályozott, kötött, rendszerszemléletű világ, hiszen a versenyképesség, az élvonalban maradás, a dolgozói elégedettség csak így tartható fenn. Emellett háttérbe kell szoruljon a szárnyaló gondolkodás, egyedi kreativitás, de az elmélyült elmélkedés lehetősége is elvész.

- Ilyen gondolatok mellett nem csoda, ha észrevetted a KOKI álláshirdetését!

- A KOKI álláshirdetése, mely egy elektronmikroszkópos laboratórium vezetői munkájába való bekapcsolódásról szólt, az élet tálcán nyújtott lehetőségének tűnt! Szeretem a változást, mert az mindig hozzá tesz valamit a személyiséghez, és ha a változás gyökeres, azt még vonzóbbnak, izgalmasabbnak találom, ezért jelentkeztem.

- És most itt vagy! Milyennek látod helyzeted belülről, néhány hónap után?

- Egy új világba kerültem, amely számomra nagy kihívás, és óriási megtiszteltetés, hogy az itt kutatott témákba betekintést nyerhetek.

- Itt minden egészen más, mint amivel eddig foglalkoztál!

- Azért ezt nem mondanám! Gyerekkori álmom ugyanis az volt, hogy kutatóorvos vagy sejtbiológus leszek. Tíz-tizenkét éves körüli lehettem, amikor láttam egy interjút a tévében, egy nagyon nagy agykutató professzorral, Szentágothai Jánossal, akiről azt gondoltam akkor, na igen, ő "A KUTATÓ". És mit hoz a sors? Minden reggel, ahogy belépek a KOKI ajtaján, büszkeséggel tölt el, hogy az Ő szobra fogad az aulában.

- Ez így annyira szép, hogy szinte túlzásnak is tűnik, bár csepp kétségem sincs, hogy igaz.

- Valóban örülök, hogy újratanulhatom azokat a sejtbiológiai dolgokat, amelyek nagyon érdekeltek gyerekkoromban, elmélyülhetek az átvilágító szubmikroszkópos vizsgálati technikákban, nagyszerű kutatókkal kommunikálhatok a projektjeikről.

- Jelenleg mi a feladatod?

- Az eddig itt eltöltött hónapok alatt nagyon sokat kellett tanulnom, képeznem magam. Az elektronmikroszkópos műszerpark megismerése, a felhasználói szoftverek elsajátítása, de még működési logikájuknak megértése sem kis feladat, és nagy kitartást igényel.

- Mennyi segítséget kaptál ehhez?

- Azt mondhatom, hogy minden segítséget megkaptam és kapok is hozzá. A kollégák nagyon kedvesen fogadtak. Minden kérdésemre nagy türelemmel válaszolnak, magyaráznak, pedig sokat kérdezek. Néhányan kifejezetten örültek, hogy egy mérnök érkezett személyemben. Nagyon örülnék, ha tudnék adni a szakmámból kifolyólag valami többletet, vagy szikrát a kutatásaikhoz, hiszen én más megközelítésből szemlélem a világot, globálisan, rendszerben, folyama-tokban gondolkodom. Nagyon szeretem ezt a szemléletet a szubmikroszkópos környezetben is alkalmazni, hiszen erről szólt az ötvözetfejlesztési munkám is.

- Elmondanád röviden, miképp történik egy ilyen folyamat? Már csak azért is, hogy mi is tanuljunk valamit, ami egészen más, mint az itteni kutatómunka!

- Ahhoz, hogy egy jobb ötvözetet állítsunk elő, először le kell az anyagot bontani, megismerni a mikroszerkezetét, értelmezni az alkotók tulajdonságait, szerepét, működését, módosítási lehetőségeit, mert csak ez után állhatunk neki a feladatnak, hogy alkossunk egy új, más tulajdonságú rendszert belőlük. Ezért vonz nagyon a mikroszkópia, különösen a pásztázó elektronmikroszkópia.

- Egészen az új, más tulajdonságú rendszer megalkotásáig, akár a mi munkánk esetében is elmondhattad volna ugyanezt a feladatsort! Amit pedig a mikroszkópiával kapcsolatban mondtál, ahhoz csak azt tehetem hozzá, aki a mikroszkópiát szereti, rossz ember nem lehet!
Azonban hozzá kell tennem, hogy bár a mikroszkópia szeretete szükséges, korántsem elégséges feltétele annak a munkának, amit nálunk vállaltál. Most már a gyakorlatban is tapasztalod, mit kívánnak tőled. Menni fog?

- Sokfelé kell megosztani a figyelmet. Akkor is így lesz, mikor már a négy féle elektronmikroszkóp technikai működtetése, naprakészen tartása, a hozzájuk tartozó összetett szoftverek használata, gépészeti berendezéseik felügyelete, stb. a napi rutin részévé válik. Mert mindig történhet, és történik is, valami. Folyamatosan tanulnom kell a ti tudományotok szaknyelvét, tudnom kell majd értelmezni a vizsgált szövetek elektronmikroszkópos képeit.
De épp ezért jöttem ide! Szeretném bebizonyítani, hogy helyt tudok állni, és képes leszek segíteni az itteni nemzetközi színvonalú kutatómunkát.