. . . és van a Weizmann

2022. április 20. szerda
Címkék: Hírek

A világban számos kiváló, dicső múlttal és fényes jelennel büszkélkedő kutatóintézet, kutatóközpont van. A Harvard és a Caltech, Oxford és Cambridge azon vetélkednek, kinek van több Nobel-díjasa. És ott van a Weizmann. Cím: Rehovot, Izrael.

A világban számos kiváló, dicső múlttal és fényes jelennel büszkélkedő kutatóintézet, kutatóközpont van. A Harvard és a Caltech, Oxford és Cambridge azon vetélkednek, kinek van több Nobel-díjasa. És ott van a Weizmann. Címe: Rehovot, Izrael.

A zsidókat már a középkor előtt is 'a Könyv népének' nevezték, ami azért is találó elnevezés volt, mert amikor másutt alig lehetett is írni-olvasni tudóval találkozni, náluk a legszegényebbek közt sem igen akadt írástudatlan. A tudást mindig fontosnak tartották, így nincs semmi meglepő abban sem, hogy 1934-ben, mikor egyre többen indultak távoli országokból, kontinensekről Palesztinába, egy Londonban élő zsidó házaspár, Israel és Rebecca Sieff, épp Palesztinában, és épp egy kutatóintézetet akartak alapítani fiuk emlékére.
Azon sincs mit csodálkozni, hogy az Izrael állam 1948-as, ENSZ határozat alapján történő hivatalos megalakulását követő évben, az addig Daniel Sieff Tudományos Intézetet alapítója és első igazgatója, a neves vegyész és még nevesebb cionista Chaim Weizmann 75. születésnapján átnevezték Weizmann Tudományos Intézetnek (Weizmann Institute of Science, WIS). Ez az adományozók teljes egyetértésével történt, annál is inkább, mert Weizmannra egy újabb fontos feladat várt, ő lett a frissen alakult állam első elnöke.
Még egy valamit fontos megjegyezni. Tudjuk, Chaim Weizmann harcos cionista volt. De mi volt a célja a zsidó állam megteremtése mellett? Az, ami ma is olvasható a Weizmann Intézet információk özönét kínáló honlapján: "A Weizmann Tudományos Intézet elkötelezett amellett, hogy befogadó és igazságos egyetemi környezetet teremtsen minden nemű, etnikumú, vallású stb. ember számára."

Igaz, őrök vigyázzák az itt dolgozó 2600 tudós, doktorandusz, kutató és adminisztratív munkatárs nyugalmát, de az intézet kapuja általában nyitva, a kampusz parkjaiban Rehovot lakói is sétálhatnak, és programok is várnak mindenkire. A WIS ugyanis nem csak a világ egyik legnevesebb multidiszciplináris alapkutatási intézménye, de vezető szerepet játszik a természettudományos oktatás előmozdításában is. Megszólítják a kivételes képességű és természet-tudományos érdeklődésű diákokat, de a középiskolából kimaradtakat és a felnőtteket is. Még egy teljesen interaktív szabadtéri tudományos múzeumuk is van - mint ilyen, a világon az első - mely minden korosztály számára kínál szórakoztató tudományos tevékenységeket.

De ideje már, hogy az WIS története után a mi kis történetünkről essen szó, és megtudjuk Hangya Balázstól, hogyan is került a KOKI nyolc másik kutatójával együtt március 7-én a Weizmann Intézetbe.

- Kezdjük talán az elején!

- Egy KOKI-Weizmann szimpóziumra mentünk ki, mely egy ELKH kezdeményezésből nőtt ki. Mint az intézet „nemzetközi összekötője”, hetente kapok együttműködésre buzdító e-maileket az ELKH Nemzetközi Kabinetétől. Mivel a legtöbbjük nem kiemelkedően releváns a KOKI kutatói számára, ezért ezekre nem nagyon szokott lecsapni a kutatóközösség. Ez a felhívás azonban kivétel volt, mert a Weizmann Intézetben közismerten fantasztikus agykutató csoportok vannak, és Hájos Norbert vette is a fáradtságot, hogy válaszoljon a felhívásra. Javaslata elnyerte el a Weizmann Intézet idegtudományi részlege dékánjának, Rony Paznak a tetszését.

Rony azt gondolta, egy közös szimpózium elindíthat egy olyan közös gondolkozást, melyből később együttműködések is születhetnek – főleg, ha erre a finanszírozók forrásokat allokálnak. Innentől a KOKI részéről én, a Weizmannból Yoav Livneh vette át a szervezést.

- A Weizmannban ugyan törekednek a hatékonyságra, de valóban ennyire egyszerű volt?

- Kétségkívül segített az is, hogy személyesen is tudtunk találkozni októberben, Bécsben egy FENS-Kavli konferencián.

- És mi volt a helyzet Norbert mellett a többiekkel?

- Az érdeklődés felkeltésével nem volt nehéz dolgom, a csoportvezetők közül 10-en jelentkeztek. Innentől sínen is voltak a dolgok, az utazás ügyes-bajos technikai részleteit az ELKH nemzetközi kabinetének kollégái, elsősorban Verbovszky Gabriella megszervezték.

- Hogyan szerveztétek a program tudományos részét?

- Yoavval a 10-10 KOKIs és Weizmann kutatót 2-3 fős szimpóziumokba osztottuk téma szerint, ügyelve arra, hogy minden szimpóziumban vegyesen legyenek az előadók a két országból.

- Ezzel is elég hamar elkészülhettetek, de mi volt magával az utazással? Izraelbe utazni sosem volt olyan, mint Nyugat-Európába, és manapság . . .

- Elég sokat aggódtunk mi is, hogy valóban el tudunk-e utazni. Ezt ugyan Izrael hatályos szabályai megengedték, de a Weizmann belső szabályzata ennél szigorúbb volt. Végül zöld utat kapott a konferencia azzal a feltétellel, hogy érkezés után meg kellett várnunk a Tel Aviv-i repülőtéren végzett PCR tesztek eredményét.

- Mivel a konferencia programjára mindenki felkészült, gondolom innen már minden simán ment.

- Majdnem. Arra ugyanis nem számítottunk, hogy a magyar bankkártyák nem működtek együtt a Wolt applikáció izraeli oldalával, így végül csak némi nehézség után jutottunk vacsorához. Éjjel aztán mindenkinek megjött a negatív eredménye, így fellélegezhettünk, és elhagyhattuk a szállást.

- Tel-Aviv Rehovottól 22-24 km-re van. Az út és a Weizmann nem mindennapi környezetén kívül láttatok mást is?

- Másnapra az ELKH a követséggel együttműködve szervezett egy rövid látogatást Jeruzsálembe - úgy 40 km-re van Rehovottól -, délután pedig már Nachum Ulanovszky mutatta be a denevérek repülés közben való mérésére alkalmas 700 méteres alagútját.

- Ez valóban fantasztikus projekt, melynek segítségével újabb meglepő tényeket lehetett eddig is megtudni az agy működéséről! Ezt a látogatást Kovács Kriszta is igen lelkesen, a sok élmény között is kiemelten említette. Már maga az ötlet, denevérek számára építeni egy 700 m-es alagutat, nem mindennapi!

- Általában is azt éreztem, hogy az ottani kutatók semmilyen technikai kihívástól nem rettennek meg. Nem probléma, hogy egy új vírust kell létrehozni a kérdésük megválaszolásához, vagy egy labirintust kell építeni denevérek számára.
Évek óta oktatok a Transylvanian Neuroscience Summer School nyári iskolában, ami egy technikai fókuszú, „do it yourself” (csináld magad) filozófiájú kurzus, ahol a diákok pár nap alatt működő kétfoton mikroszkópokat raknak össze. A konferencia kávészüneteiben rengeteg ismerős diákot látva jöttem rá, milyen sok diák jut be a Weizmannból az egyébként nagyon kompetitív kurzusra. Azt hiszem, azért, mert az intézetre is jellemző az a „megoldjuk” megközelítés, ami a nyári iskolát is egyedülállóvá teszi.

- Jó lehetett látni az ismerős arcokat, ahogy talán őket az ismerős magyar nevek is vonzották az előadások meghallgatására!
Mi volt a program és kik az előadók?

- A kétnapos workshopot a Weizmann részéről Rony Paz, az ELKH részéről Szendrey Adrienn kabinetvezető-helyettes nyitotta meg.
Ezután került sor Nusser Zoltán szinaptikus transzmitterfelszabadulásról szóló előadására. A Weizmann 10 előadója Meital Oren-Swissa, Nachum Ulanovsky, Yarden Cohen, Tali Kimchi, Ivo Spiegel, Ofer Yizhar, Takashi Kawashima, Michal Rivlin, Yoav Livneh, és Ilan Lampl voltak. A KOKI-ból még Acsády László, Hrabovszky Erik, Hájos Norbert, Kovács Krisztina, Makara Judit, Mátyás Ferenc, Ujfalussy Balázs és én adtunk elő, Sperlágh Bea pedig zoomon keresztül tartotta meg az előadását.

- Milyenek voltak az előadások, és milyen volt "élőben" hallgatni-kérdezni megint?

- Számomra nagyon stimuláló volt a tudományos program, gyakorlatilag minden előadást érdekesnek találtam, akár közel, akár távol állt hozzám maga a téma. Az is érezhető volt, hogy a sok zoom konferencia után mindenki nagyon értékelte a személyes találkozást.

- Azért azt is nagyra kell értékelnünk, hogy a legnehezebb időszakokban is lehetett kapcsolatot tartani, előadásokat hallgatni, kérdezni, és még - bizonyára igen kemény munkával megvalósított - "élvezhető" konferenciák is voltak már 2020-ban is!

- Ez igaz, de azt hiszem, mostanra mindannyian értjük, hogy a kettő nem ugyanaz. Én biztos nem ugyanúgy vagyok jelen egy konferencián, amit bármikor lekapcsolok, és átsétálok a laborba vagy kisétálok a konyhába, arról nem beszélve, mennyivel több információt tud átadni az ember metakommunikációs csatornákon, ha nincs két dimenzióra és 16 pixeles arcokra korlátozva a beszélgetés.

- Ez nem is vitatható. De térjünk vissza a kiinduláshoz, az együttműködésre a két intézet között. Történt valami kézzelfogható?

- Megfogalmazódott a konkrét együttműködések lehetősége. Ezt leginkább úgy lehet elképzelni, hogy egy kollaborációs pályázatra jelentkeznek a magyar és izraeli partnerek.

- Igen, ilyen pályázati lehetőségek vannak, de milyen témákban alakulhatnak ki először együttműködések? Erre is történt javaslat?

- Azt gondolom, a kollaborációk akkor jönnek létre, amikor létre kell jönniük, vagyis a legjobb kollaborációkat a kérdések és hipotézisek hívják életre, a közös gondolkodás és a megfelelő finanszírozási környezet azonban biztosan jó táptalajt képezhet ilyen kollaborációknak. Ezt elősegítő következő lépés lehet az egy év múlva Budapesten tervezett második konferencia.

- Szerintem máris sokan várják!
Most pedig már csak egy dolog maradt hátra, ami minden tudományos cikk végén is szerepel, a köszönetnyilvánítás!

- Mindenképp fontos megköszönnünk az ELKH munkatársainak fáradozásait, főleg Verbovszky Gabriella és Szendrey Adrienn munkáját, valamint az ELKH anyagi támogatását, melyek következtében létre jöhetett ez a látogatás és workshop.